Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Tamáska Máté: A puszták népének telepes községei 1945 után

5. ábra. Eredeti formáját őrző telepesház. A magyar népi hagyományokból kiinduló dísztelen mérnöki alkotásokba felületi játékosságot egyedül a zsalugáteres ablaknyílások visznek. A dolgozat nem foglalkozik a kérdéssel, de minden bizonnyal fontos szempont lehetett a telepesfalvak helyének kijelölésekor, hogy a megye északi részét fokozottan érintő német kitelepítés során arrafelé elegendő ingatlan állt a telepítési hivatal rendelkezésére. A racionális okok mellett ugyanakkor számolni kell véletlenszerű döntésekkel is. Hercegfalván, a mai Mezőfalván például jelentős volt a sváboktól elkobzott ingatlanállomány, a környéken ennek ellenére aktív telepítési tevékenység zajlott. Igar és Szabadegyháza szórt szerkezete igényelte volna a telepes község kialakítását, mégis kimaradtak a rendezésből. Ha nem is tudunk megnyugtató racionális feleletet adni a telepesfalvak térbeli eloszlására, annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy Besnvő kivételével a megye déli sávjában helyezkednek el, így elsősorban Sárbogárd és Dunaújváros térségének szerkezetét rajzolták át ( 1. ábra).

5

2 A telepesközségek beterültének kijelölése önmagában jelezte, hogy a telepítési hivatal nem ismert kompromisszumot az ország feudális örökségével. Az új településeket korábbi szántóföldek helyére tervezték. Különösen szembeötlő a szőlőhegyekben rejlő potenciális településképző erő figyelmen kívül hagyása, így sem a nagykarácsonyi szőlőhegy, sem az előszállási öreghegyek, sem Daruhegy és Kisszentmiklós, sem Mezőfalva szőlőhegye nem fejlődhetett tovább. A falusias, kisparcellás képződmények 52. A térségre korábban is jellemző volt a tervezett községek jelenléte. így Hercegfalva (ma Mezőfalva) és Lajoskomárom a 19. században, Kisláng a huszadik század elején, a Baracshoz tartozó Apátszállás 1942ben létesült. 97