Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Tamáska Máté: A puszták népének telepes községei 1945 után
Tamáska Máté A puszták népének telepes községei 1945 után Bevezetés A nagybirtok második világháborút követő drámaian gyors széthullása egyik napról a másikra átrajzolta a magyar vidéket. Az „urak futása 1' után megkezdődő földosztás koordinálására 1945. áprilisban Veres Péterrel az élén felálló Országos Földbirtokrendező Tanács ugyanazon év júniusában létrehozta saját telepítési hivatalát is. 1 A szervezet fő feladata a saját községükben földhöz nem jutott igénylők átirányítása volt, amely munka keretében speciális telepesközségeket hozott létre.-' A második világháborút követő községesítés folyamatába illeszkedő program a későbbi Tanyai Tanács árnyékában mintha a feledés homályába veszett volna." Holott a nem minden esetben egyértelmű hivatali jelentések bizonytalanságait figyelembe véve is minimum egy tucat új települést és még egyszer ennyi csoportos telepet hozott létre. 4 A közérdeklődés hiányát magyarázhatja, hogy bár a hivatal országos hatáskörrel bírt, tevékenységében erős regionalitás figyelhető meg. A volt pusztákon kialakított falvak többsége ugyanis a mai Fejér megyében található: így fíesnyő (forrásokban szereplő név G öböljár ás), Mátyásdomb (Fekete-puszta), Hantos, Ki siók (Sárbogárd része), Nagy lók, Nagykarácsony, Nagyvenyim, amelyekhez hozzávehetjük még a külön utat járó Nagyegyházát (sokáig Bicske része, ma Óborokkal alkot egy önkormányzatot), valamint Etyek és Mány csoportos telepeit is (1. ábra). 5 Esettanulmányomban a Fejér megyei telepes falvakat bemutatva adalékokkal kívánok szolgálni a második világháború utáni szociális indíttatású építészet sajátosságairól. Mindezt három témakör mentén teszem meg. Az első a társadalomépítés mikéntjét kívánja 1. A magyarországi földreformról rövid összefoglaló olvasható: GUNST Péter 1998.; Közel száz tételes bibliográfia található: SZÉKELY Sándor-PAPOCSI Ildikó 2005.; A Fejér megyei eseményekről erősen ideológiai színezetű szociográfiai munka is készült: SÁNDOR András 1948. 2. A szervezet felépítéséről lásd: TÓTH Ágnes 1993. 3. Beluszky szerint a tanyákkal ellentétben a puszták csendben, maguktól tűntek el a magyar településhálózat térképéről. BELUSZKY Pál 2000. 24.; A tanács történetéről lásd: HAJDÚ Zoltán 1992. 4. A számok kapcsán rengeteg a bizonytalanság. Nem kizárt, hogy a földbirtokrendező tanács némely településkezdeményét később a Tanyai Tanács valósította meg. Példaként említhető, hogy Hortobágyon a nagyivániak telepes község iránti kérelmét 1945-ben még elutasították, de néhány évre rá Faluvéghalmát már ott találjuk a fejlesztendő helyek sorában: BÉRES András 1984. 126.; Végül a Tanyai Tanács időszakához kötődik a mai Hortobágy község kialakításának munkája: TAAR Ferenc 1996. 93.; A két program átfedéseit, egymáshoz való viszonyát részletesebb kutatásoknak kellene tisztáznia. A szövegben található becslés alapja egy 1948-as jelentés, amely a főszövegben szereplő Fejér megyei helyszínek mellett Hanságújmajort, Kunadacsot, Kunpeszért, Kisszállást, Bélmegyert, Faluvéghalmát, Cserepest, Pusztacseget említi telepes községként: Lásd források: MOL XIX-k-1 l-e (1). Az alábbiakban az ebben a fondban található iratokra csak a zárójelben megadott számmal utalok. 5. Utóbbiak nem tekinthetők új községeknek, hiszen az eljárások során nem találtak a határban falunak alkalmas területet, igya telepesek a már meglévő településszerkezethez kapcsolódva kaptak házhelyeket (5) (14). 89