Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Előszó

káskultúrájának és életmódjának bemutatása önálló kiállítási egység keretein belül. A kutatómunkában pedig közvetlenül vettek részt a Debreceni-, Pécsi Egyetem és az ED TE néprajzi tanszékeinek hallgatói, valamint az a fiatal kutatókból álló csoport, amely 2004. tavaszán szerveződött az intézmény kezdeményezése nyomán. A projekt lehetővé tette, hogy az egyetemek néprajz szakos hallgatói, és a PhD képzés résztvevői az eddigieknél jóval nagyobb időtartamban, változatosabb tematikával és hatékonyabban vehessenek részt terepmunkában, ezen alapuló néprajzi kutatásokban. A néprajzi alapkutatásokra és az épületfelmérésekre épülő kutatásokat egyénileg és kutatótáborban folytattuk. A párhuzamos kutatások mellett, folyamatosan zajlott a források feldolgozása, adatbázisba rendezése, a műtárgyak gyűjtése, és leltározása. Az egyéni kutatások több mint egy tucat településen folytak egyéni kutatótervek alapján a kutatási programhoz igazodva, többek között Cegléden, Mezőpetriben, Szihalmon, Nagykanizsán, Muraszemenyén. A kutatótáborokat 2006 és 2009 között több településen szerveztük meg: Erdőhorvátiban, Ebesen, Gellénházán, Káváson, és Gerjenben. Miért éppen ezek a települések lettek a kutatótáborok helyszínei? Öt falu, öt történet, sok-sok különbség, sok-sok párhuzam és hasonlóság, megannyi élettörténet, pillanatfelvétel, házak és emberek. Erdőhorváti, zempléni agrárfal

u a Tokaji borvidék határán. Az egykor virágzó, a Hegyalja szélén álló falu ma is küzd, hogy a világörökség részéhez tartozó Hegyaljához sorolják. A természeti környezet, a természeti adottságai, az épített örökség néhány megmentett eleme, a bor, az erdőhorváti perec ma is a túlélési stratégia meghatározó elemei. A kiutat kereső falu, távol a városoktól, aprófalvas közegben próbálja szerepét megtalálni, körzeti központként, a falusi turizmusban, a gazdálkodásban. Ebes a szocialista falu

. Az 1950-es évek politikai döntése értelmében a tanyák felszámolásával hozták létre a mérnöki pontossággal megtervezett, típusházakkal beépített szocialista falut. Az egykori tsz falu mára Debrecen agglomerációjában egy prosperáló nagyközség összetett társadalommal, összetett, gyakran ellentmondásos viszonynyal. Az ötvenes évek legelején kitelepítettek kerülnek egykori tanyai épületekbe, a néhány éves ott létük ma is hatással van a falura. A helyi múzeum állandó kiállítása már nem az egykori szocialista falu létrejöttének, hanem a kitelepítetteknek állít emléket. Gellénháza az olajos falu

. A település kiválasztásakor figyelembe vettük, hogy egy tipikus zalai aprófalvas település a szocialista iparosítás során hogyan válik kisvárosias településsé, néhány év alatt a lakosság lélekszáma hogyan sokszorozódik meg. Az olajipar nemcsak a vállalatnál dolgozók életmódját határozta meg, de a falu tősgyökeres családjainak hétköznapjaira is óriási hatással volt. Azt vizsgáltuk, hogy a hirtelen jött modernizáció hogyan alakította az életmódot, mi maradt mára, hogyan próbálnak az olajipar megszűnése után talpon maradni. Kávás a zsákfalu

. Zalaegerszegtől ugyanakkora távolságra fekszik, mint Gellénháza. Az 1940-es években hasonló táji, gazdasági és kulturális adottságokkal rendelkezett, mégis mára egészen más arcát mutatja, mint az olajos falu. Hogyan lett egy elöregedő zsákfalu, milyen túlélési stratégiákat dolgoztak ki az itt élők? Hogyan működik egy 6