Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

Kockaház, Kávás (SÁRI Zsolt felvétele, 2008) jelentek meg, a beton alapozás mellett égetett tégla, blokktégla falazással épültek, a kőporos vakolás általánossá vált. A kockaházak elterjedésében szerepet játszott az alapanyagok, a nyílászárók szűkös választéka, valamint az építkezésekhez hitelt nyújtó OTP propagandafüzetében található házformák, azok legolcsóbb háztípusként való leírása.

4

2 A kockaházak megnövekedett alapterülete átalakította, differenciálta a lakóház-használatot is. „A lakáshasználati szokások megváltozását a modernizációs törekvések és a több generáció együttélésének ritkábbá válása egyaránt elősegítette."

4' Újdonságnak számított a fürdőszoba megjelenése a falusi lakóházakban. Az ún. polgári tisztálkodási szokásmodellt a fürdőszoba- és folyóvíz rendeltetésszerű, mindennapos használata jellemzi. A magyar falvakban azonban ez a modell csak az 1970-es évek második felében, a vízvezeték-építés időszakában terjedt el tömegesen. Az 1970-es évek végétől vidéken robbanásszerűen megnövekedett a vezetékes vízzel ellátott háztartások aránya, s az új lakások szinte kivétel nélkül eleve fürdőszobával épültek. Még ekkor is jelentős generációs különbségek voltak a tisztálkodás gyakoriságában és módjában. Az újépítésű kockaházakban a fürdőszoba akkor is kialakításra került, ha a vezetékes vízhálózat még nem volt kiépítve, így gyakran évekig „érintetlenül" alapfunkciója nélkül, kihasználatlanul állt. Máskor, a fürdőszobák vízellátását a kútba helyezett géppel, vagy kézzel hajtott szivattyú- és tartályrendszerrel oldották meg. A vízmelegítést favagy olajtüzelésű, hengeres víztartályos kazánnal végezték. „Különösen vidéken — ahol 42. VALUCH Tibor 2004. 400.; Vő. TAMÁSKA Máté 2008. 43. VALUCH Tibor 2004. 403-404. 42