Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

sokat, az ilyen típusú bővítés irányát meghatározta a telken való elhelyezkedés is, ahol a telek hosszanti oldalán lehetőség volt, bővítették a házakat, máshol pedig az utcafronton toldották meg az épületeket, így egyre inkább alakultak ki az utcafronton négyzetessé váló lakóházak.'

4 A felújítás és a bővítés másik tipikusnak tekinthető formája, amikor a régi házat lebontják, de a ház hátsó traktusa, a gazdasági helyiségek megmaradnak, és ahhoz építik hozzá az új, az utcafronton két szobás házat." Új tendencia volt a városi minta követésében az ötvenes évek második felétől induló, és a hatvanas évektől egyre intenzívebb építkezésekben megjelenő új elemek, többek között a sátortető és a manzárdtető elterjedése, a tetősík elé tornyosodó tornyocskák. A városi minta követése érvényesült az általunk részletesebben is vizsgált nagykanizsai, külvárosi építkezéseiben. Kiskanizsán, az egykori „sáska"

1'' településrészen az 1950-es, 60-as években több két traktusos, manzárdtetős lakóház épült. Az 1956-ban készült tervrajz alapján épített lakóház a kanizsai városi, polgári lakóházak mintáját követi, kiegészítve az építtető igényeivel: a 2. szoba nem egy, hanem két ablakkal kialakítva, a verandát beüvegezték, valamint a lakóházhoz nyári konyhát építettek hozzá. Az épület belső faldíszítése, festése, egy helyi iparosmester ízlését és stílusát tükrözi: Csorba György sablonos technikával készített festései mellett, a hengeres díszítés jelenik meg. Az épület festése napjainkban is az építéskori állapotokat tükrözi. A lakóház kialakítása jól tükrözi az alapvetően mezőgazdasági munkából, kertészetből és a termékek értékesítéséből élő környéken „sáskának" nevezett társadalmi csoport elvárásait, és életmódját. A falusias munkaszervezet, és a városi életmód kettőssége az építkezésben is nyomon követhető. A nagy lakóház, a helyiségek modern kialakítása (előszoba-szoba-szoba-konyha-kamra-fürdőszoba-veranda) a városi minta követése, míg a gazdasági építmények (pajta, disznóól, istálló és nyári konyha) a falusias életmód, a mezőgazdasági tevékenység velejárói. Ebben az esetben, azt tapasztaltuk. hogy az ötvenes, hatvanas évek nehézségei, amelyek a mezőgazdasági tevékenységből élőket sújtották országszerte (a beszolgáltatás, a növekedő adóterhek, majd a kötelező szövetkezetesítés) új életstratégiák kialakulásához vezetett. A kiskanizsaiak kertészkedéséből, piaci tevékenységéből származó bevétele még mindig elégséges volt egy a városi mintát követő építkezéshez, és a lakóház modernizálásnak megvalósításához. 34. VALUCH Tibor 2004. 395. 35. Az általunk is feltárt esetek közül itt egy erdőhorváti példát mutatunk be röviden. A régi ház hátsó traktusát, a kamrát, istállót megtartották, a lakórészt bontották le, és építették föl helyi kőműves munkájával az új, az utca fronton kétszobás házat. Mintaként a régi, jómódú gazdaházak szolgáltak. Az OTP kölcsönnel 1963—64-ben megépült lakóház mai képe is tükrözi a nagygazdák telek és porta szemléletét. 36. A kiskanizsai társadalomról és polgárosodásról részletesen ír MOLNÁR Ágnes, aki a sáska terminus értelmezését is megadja: „ pontos eredete ma már homályba vész, fennmaradása azonban egészen biztosan annak köszönhető, hogy rendkívül lényeglátóan ragadja meg a kiskanizsaiak mentalitásának, értékrendjének lényegét: vagyis azt, hogy a „sáska" kertből élő, szorgalmas, „élelmes, vállalkozó szellemű, jó kereskedelmi érzékkel rendelkező, minden megélhetőségi lehetőségre magát rávető, a piacokat ellepő nép."; MOLNÁR Ágnes 2005. 36