Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata
A Tanyai Tanács 1949. őszi tárcaközi bizottsági ülésén Debrecenben tárgyalta Ebes és más létesítendő községek - többek között Nagyhegyes, Hajdúvid 2 1 létesítéséről is tanyaközpontok kialakításával kapcsolatos kérdéseket. A tanyaközpont neve a 3815/38-1949.1.8.sz.B.M. rendelettel Ebes lett. 1950-ben építeni kezdik a falu első lakóházait, állami hitelből, 15 év törlesztés mellett az OTP-n keresztül kerültek kiosztásra, ezek voltak a FAGI - házak, amelyek építésvezető irányításával OHESZ szabvány alapján épültek föl. 1952. január 2-án volt a falu megalakulásának ünnepélyes tanácsülése. Összesen 116 FAGI - ház, tanácsház, iskola, orvosi rendelő járda és villanyhálózat épült. A mérnöki tervek alapján megszületett sakktáblaszerű településforma jött létre viszonylag keskeny (15 m) és hosszú (85 m), 400 négyszögöles téglalap alakú portákkal. „A kezdet kezdetén 1950-ben Budapestről jött egy férfi és (még a nevére is emlékszem) egy Bíró Ibolya nevű nő nagy térképpel, melyen Ebes új településének tervei, utcái és a telkek jelölése volt látható. A Kossuth Tsz irodájába jöttek be térképpel, rajta volt a tanácsháza, iskola, posta, szövetkezet, orvosi rendelő és szolgálati lakások, a házhelyek. Elmondták, lehet igényelni lakásokat, de nem kell fizetni. Egy szobakonyhás. Éléskamra és mosdófülkés, kis verandás lakás ára 15 000 Ft, 15 évi törlesztéssel 2%-os kamat mellett, 400 négyszögöl telekkel. Az első épület a Kossuth utca 19. szám alatti telken épült 1951-ben. A telkeket sorhúzással osztották ki, még az építkezés megkezdése előtt. A tíz év során vagy 160 családi ház épült." 2 2 A tervek alapján egy 2 3- és kétszobás házakat lehetett választani, az igénylők nagy többsége az egyszobás házak mellett döntött, amelyek szoba-konyha-kamra-mosdófülke alaprajzi beosztásúak voltak, amelyhez féleresz szerű, háromoldalról nyitott, két fenyőoszlopos tornáccal. Azonban már az első felépített lakóházak is legtöbbször eltértek a tervektől. A féleresz típusú tornácokat is továbbépítették, egyre zártabb, a korábbi tanyai házaknál használatos formákat alkalmazták. Szolnoky helyszíni megfigyelései alapján három alapváltozatot írt le: a faoszlopokat kővel vagy vályoggal építik körbe, vagy cserélik ki teljesen; egy másik változatnál a hátsó oszlopnál a házoldala és az oszlop közé falat emelnek, ezzel zárják le a tornác hátsó végét; a harmadik típusnál mellvédet építenek, amelyek vagy egy oldalon (elől, vagy körben könyöklősek, három oldalról is védve, középen bejáratot kiépítve. Gyakran ezeket a változatokat is kombinálva újabb és újabb formák épültek meg. 2 4 Ma már ezek a formák sem megfigyelhetők, a későbbi évtizedekben, egészen napjainkig nemcsak a tornácokat építették be, de gyakran több irányban is bővítették a házakat, hol a hátsó végében bővítve, máskor az udvari oldalon a tornácot az utcai frontig bővítve. A belső elosztásban legtöbbször a mosdófülke rovására, a kamra területét növelték, a korábbi életmódjuk szolgált mintaként, a kamra nagysága, mint presztízsértékkel bíró helyi21. Hajdúvid létrejöttéről Janó Ákos önálló kötetet publikált. A kötet megállapításai, tematikája nagyban követi SZOLNOKY Lajos 1953-as tanulmányát. JANÓ Ákos 1963. 22. Bíró János visszaemlékezése. Ebesi Krónika 177. 23. „Egy szoba volt, konyha, meg ez, meg spájz volt. Meg az a félereszes verenda". 24. SZOLNOKY Lajos 1953. 128-129. 31
