Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

Biharnagybajom, Oncsa-telep, 1943. SZNM MNÉGY 1533 (VARGHA László felvétele) akkor is, ha tudjuk, hogy a programot megelőző felmérés 300 000 olyan nincstelen családot talált, amelyben négynél több gyermek volt, tehát a tervezettnél végül jóval kevesebb családhoz jutott el a támogatás. Az ONGSA program azonban a háború, és a háború okozta gazdasági válság miatt nem tudott teljes egészében kibontakozni, és néhány esztendő alatt elhalt. A II. világháború végén a földosztás és a tulajdonosi szerkezet változása következtében átalakult a rurális társadalom struktúrája, csökkentek a rurális társadalomban jelenlévő egyenlőtlenségek, ezáltal megerősödött a törpe- és kisbirtokos paraszti réteg. Ez alapja volt a parasztpolgárosodás lehetőségének: a föld tulajdonlásának kiszélesedése erősítette a magántulajdonosi tudatot, tovább erősítve, perspektivikussá téve a tradicionális paraszti életformát. A kibontakozás azonban váratott magára. A legtöbb családi gazdálkodás a földterület mellett nem rendelkezett eszközökkel, gépekkel. Hiányoztak az önálló gazdálkodáshoz szükséges ismeretek. A gazdaságos gazdálkodáshoz szükséges forgótőke hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy az új gazdaságok képtelenek voltak tartósan az önálló paraszti gazdálkodáshoz. A háborús károk, a szociális válság tovább mélyítette nemcsak a városi, de a falusi lakosság lakáskörülményeinek állapotát is, amely a szervezett falusi lakásépítés felújítását tette szükségessé. Az Országos Kislakásépítési Szövetkezet szívesen vállalkozott volna a feladatra. A háború előtt alapított, és hivatalosan meg nem szűnt, de tevékenységet nem folytató szervezetek, az OFAKSZ, OEH és az ONGSA párhuzamos fönntartása azonban költséges lett volna, ezért a 8.100/1947. kormányrendelet egy szer28