Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében
chia alakulására a presztízs funkciójának fontossága jellemző, melyet a határjelzés, majd védelem funkciója követ. A víkendes házak (Hatház utca, Kassai utca Huta felőli vége, Temető utca egyes házai) kerítései képezik a mellékutcák következő csoportját, melyet azonban két részre kell bontanunk mégpedig a készítés ideje szerint. A '70-'80-as években épült könnyűszerkezetes, vagy bungaló jellegű kis házak kerítései általában egyszerű, olcsó, praktikus megoldások, ahol a kezeletlen, díszítetlen fadeszkák, a drótháló vagy csak természetes sövény (pl. orgona, gyorsan növő fafajták) alkalmazása jellemző. Egymást érik a másodlagosan felhasznált kerítéselemek, gyakran a javítások is esetlegesek. A belső korlátok nem harmonizálnak a telek többi kerítésével és szintén esetlegesek, készítésük technikája házilagos. Megfigyelhető a felületkezelés minimuma, a praktikusság és az állagmegőrzés minimuma. A kerítések magassága alacsonyabb (kivéve a sövények), gyakoriak viszont a virágoskertek, a kerítések előtt, mentén megjelenő virágok. A funkcióhierarchia alakulása: határjelzés elsődleges, ezt követi a védelmi funkció, a presztízs funkció pedig csak minimálisan van jelen, és nem is mindenhol. A víkendes házak másik részét az újonnan telket, házat vásárolt városiak nyaralói és ezek kerítései adják. Ezek gyakran új kerítések fém tartószerkezetre fogott fából (ők terjesztették újra el a fakerítések divatját a faluban). Előtérbe kerül a természetesség kifejezése, a természetbe való beolvadás, valamint a nosztalgikus - idealizált paraszti kultúra felé való fordulás megjelenítésének igénye a kerítéseken (pl. „hagyományos" kovácsoltvas utánzat zárak, kilincsek, vasalatok). Az egyszerű, díszítetlen, de drágább, különlegesebb anyag (pl. vörösfenyő) használata jellemző, és a gyalult, lakkozott deszkák alkalmazása, melyet többnyire egy helyi mester készít és állít össze. A védelem szerepe általánosan megnő, megjelennek a kiegészítő zárak, és a riasztó. A funkcióhierarchiában is tükröződik ez a különbség, hisz a hangsúlyosabb presztízs és védelem funkciója mellett háttérbe szorul a határjelzés, de nagyobb teret kap az önkifejezés (révén, hogy nem aktív tagjai a közösségnek,-" 5 így a norma is kevéssé érvényes rájuk). A mellékutcák utolsó csoportját a falu szélén, a periférián (Temető utca vége, Kistolcsva utca vége, Kossuth utca felső része stb.) található kerítések adják, melyekre az esetlegesség, elhanyagoltság jellemző minden szempontból. Altalánosak a másodlagosan felhasznált kerítéselemek, gyakran a javítások is esetlegesek. A belső korlátok nem harmonizálnak a frontkerítéssel. A funkcióhierarchiában így első helyre a határjelzés került, melyet a minimálisan jelenlévő védelmi funkció követ. b) A kerítések telken belüli elkülönítése A kerítések milyenségét a falun belüli elhelyezkedés mellett a telken belüli helyzet is befolyásolja. „Egy-egy telken három-négyféle kerítés is van, attól függően, hogy az az utcára, a szomszédra vagy pedig a hátsó kertre néz". 2 6 Fontos szempont ebben az 25. Adatközlőim sokszor a tőlük pár háznyira lévő víkendesek nevét sem tudták, többnyire valamilyen jellegzetesnek ítélt tulajdonságuk (származás, viselkedés, külső jegy) alapján emlegették őket az esetek többségében kívülállóként. 26. SZOLNOKY Lajos 1956. 618.
