Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében

tés nélkül, vagy minimális, jelzésértékű térelválasztó, határjelző övezi őket, melyet jól példáz a Polgármesteri Hivatal előtti fatörzsből vájt hosszú virágosláda, vagy a Nagykert utca végén található focipálya félbevágott gumiabroncsokkal való elkerítése. A kerítések funkciója tehát kizárólag a határjelzés, de ez is csak minimális szinten. A másik csoportot a „marasztaló" közösségi épületek, helyek alkotják, ahol fontos a benn lévő emberek nyugalmának, esetleg az ott tartott értékeknek a védelme, valamint a terület határainak markáns elkülönítése. Ilyen a temető, a könyvtár, az iskola, az óvoda, a művelődési ház, az öregek otthona, a templomok és a vendégházak. Ezeknél a helyeknél kivétel nélkül jelen van a kerítés, amely a falun belüli elhelyezkedésnek megfelelően illeszkedik be az utcaképbe. A funkcióhierarchia is ennek fényében idomul a környezetéhez, így a kerítések tulajdonságait egyaránt befolyásolják a védelem, a határjelzés és a presztízsfunkciók (különböző viszonyrendszerben), továbbá mindegyik esetben megállapítható az abszolút normakövetés igénye. Különleges helyzetben vannak azonban a templomok és a vendégházak. A kerítéseknél itt ugyanis kiemelten fontos a reprezentativitás, mely az anyag és technikaválasztás kizárólagos esztétikumát, (a felületkezelés praktikumát), a környezettől való elkülönülést eredményezik. A templomoknál a kerítés magas, fémből készült lakatos, vagy kovácsoltvas munka, melyet falazott oszlopok és lábazat (a római katolikus templomnál támfal) egészít ki. A templomoknál megfigyelhető magasságbeli növekedést a védelmi funkció hangsúlyossága, míg az értékesebb és tartósabb anyagválasztást a fokozott reprezentativitási igény igazolja. A három vendégház kerítése megegyezik abban, hogy a „legújabb divatot" tükrözik, valamint hogy 1-1,2 méter magasságukkal az átlag alatt helyezkednek el. Azonban míg két vendégháznál deszkakerítéseket találunk, ahol a keményfa mahagóni pácot kapott (ritkának és különlegesnek számít a faluban), addig a harmadik vendégház kerítése fémből készült kovácsoltvas jellegű lakatosmunka, ahol a minta bonyolultsága és figyelemfelkeltő volta miatt a reprezentativitás talán a legerősebben jut érvényre. Ezt indokolhatja az a tény, hogy míg az első két vendégház mellékutcában, illetve a fő utca periférikus részén helyezkedik el, addig a harmadik a faluközpontban a fő utca mentén foglal helyet. A funkcióhierarchia alakulására a templomok és a vendégházak esetében az aláhúzott presztízs, fontos védelmi és a határjelző funkció jellemző, ahol az egyedibb darabok megjelenésére is tér nyílik. Magántulajdon elkerítése A magántulajdon elkerítése két tengely meghatározottsága mentén alakul: a telek falun belüli elhelyezkedése és a kerítés udvaron belüli helyzete egyaránt meghatározza, hogyan változnak a funkciók (hierarchiája), és evvel együtt a jellemző kerítéstípusok. A falun belüli elhelyezkedés esetében minőségbeli változást eredményez a tulajdonos „milyenségén" (elsősorban társadalmi és vagyoni helyzetén, származásán) kívül a központhoz való közelség, illetve az átmenő forgalmú utak mentén való fekvés. E kritériumoknak megfelelően a következő csoportok rajzolhatok fel: fő utca - átmenő forgalmú utca és mellékutca kerítései, az utóbbin belül pedig egyszerű mellékutca, újsor, „víkendesek" utcája, periférikus helyzet. A telken, udvaron belüli elhelyezkedés szerint megkülönböztethető az utcafront kerítése, az oldalkerítés, a hátsó kerítés, valamint az udvaron belüli térelválasztó (pl. gazdasági udvar, tyúkól, korlátok, rácsok). 240