Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Kovács Zsuzsa: „Ahol most az olajosok területe van, mind a mi határunkhoz tartozott”– Falusi mindennapok Gellénházán az olajipar fellendülésének időszakában

Himba a gellénházi mezőn (KOVÁCS Zsuzsa felvétele], GM fotótár Egy poros kis falu a megyeszékhely árnyékában Egészen a 20. század második felének falufejlesztési időszakáig a Zala folyó, illetve a Kerka és Válicka patakok közötti településeket magába foglaló Göcsej Magyarország egyik legarchaikusabb, évszázados hagyományokat őrző tájegysége volt. A jelenség oka elsősorban a terület természeti adottságaiban, a szűkös termést adó rossz minőségű földekben és a falvakat a közlekedéstől elzáró járhatatlan utakban keresendő. Az évszázados viszonyokat konzerváló állapotokról számolnak be a vidéket 1935-ben felkereső cserkészcsapat tagjai. Szomorúan állapítják meg, hogy nagyon sok az 1-2 hol­das törpebirtokos, 7 de az alacsony aranykorona értékű földek miatt a nagyobb terüle­tekkel rendelkezők is nagy szegénységben tengődnek. .Az általános nyomor magyaráz­za a rossz egészségügyi körülményeket, és az élelmiszerhiányt. Felnőttek és gyerekek egyaránt szűkösen táplálkoznak, gyakran előfordul, hogy a gyermekek ebédje csak egy 7 darab kenyér, emiatt sokszor betegek és nagy a gyermekhalandóság. 8 A gyéren kiépített vasúti hálózat, illetve az esőzések alkalmával gyakran sártengerré változó utak miatt, amelyeken sem gyalogszerrel, sem pedig szekérrel nem lehet el­menni, a közlekedés elég vesződséges volt. Az agyagos utakat Göcsejben akár egy' fél órás zápor is járhatatlanná áztathatta, ezért több falu a téli csapadékos és hideg idő­ben hónapokra magára maradt, elzárva az árubeszerzéstől és miden más külvilági kapcsolattól. 9 7. NÉMETH Lajos 1935. 76. 8. FALUSI József 1935. 67. 9. NÉMETH Lajos 1935. 79. 194

Next

/
Thumbnails
Contents