Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Aranyosi Sándor: A modernizáció problematikája Mezőpetriben

1953 között történt. A kollektivizálások jelentős életmódbeli változásokat eredményez­tek, hiszen az önellátás felbomlott, a kölcsönös gazdasági segítség mikroregionális szint­je háttérbe szorult, 1 7 illetve falun még a hetvenes-nyolcvanas években sem beszélhetünk szabadidős tevékenységről. 1 8 A II. világháborút követően egy ideig még éltek a társas érintkezési formák egyes hagyományos formái, de a kommunista hatalom ezeket 1948­tól kiiktatta, az egyes ünnepekre vonatkozó munkatilalmi napokkal egyetemben. Viszont az olvasás egyre nagyobb embertömeget köt le, illetve a rádiózás válik a közösségi kap­csolatok egyik megjelenési helyévé. „Az iskolák, az oktatás és a kultúrpropaganda által kiala­kított és közvetített műveltségkép, műveltségeszmény igen jelentősen eltért a korábbitól. A változások egy része inkább formális volt, a műveltség tárgykörébe tartozó fogalmak mindegyike kiegészült a szocia­lista jelzővel. Mezőpetri gazdasági-társadalmi viszonyai 1945 és 1952 között A hadi állapot megszűnését követően a lakosság hozzálátott saját termelésének új­raindításához. A deportálások, menekülések következtében a munkára fogható em­berek száma jelentősen megfogyatkozott. A családi gazdaságokban mindenki arra törekedett, hogy földjeiket hatékonyan megműveljék, a társadalmi, gazdasági viszo­nyokhoz igazodva. A földrajzi adottságaihoz alkalmazkodva, a döntően 1-5 hektár közötti kisbirtokosi magángazdálkodásokban „a termelés, tulajdonlás, fogyasztás és elosz­tás alapegysége a család". 2 0ki egy-két generációból összetevődő háztartásgazdaságok önellátásra törekedtek, kiemelkedő a búza-, kukorica-, cukorrépa-, kender- és sző­lőtermesztés. 1945 és 1952 között alacsony termelési technológiával találkozunk, a községben lévő néhány gép mellett a tradicionális kézi művelés kettősségét figyel­hetjük meg: „...a fődeket összemérték a kollektívának mind egy helyen adták ki és akkor a trak­torok megszántották, lovakkal, meg tehenekkel, meg ökrökkel megboronáltuk, és akkor megvót bo­ronázva a főd, és akkor ott mivel hogy mán a tsz-be vótunk, csináltak egy ifjúsági brigádot. Akik délelőtt iskolába vótunk, délután mentünk dógozni, és este meg tanultunk. És akkor a lovakat so­rolóba - úgy mondják - 4 sort mutatott egyszerre, megsorolták a fődet egyszer így, és egyszer így, kadrátba ahogy mondják. Es akkor csináltak vetőgépet, amit az emberek kézzel használtak. Be­letettek egy olyan liternyi tengerit, beleütöttük a fődbe. Széjjelhúztuk, összezártuk, és egy szem tengeri beleesett a lyukba. így minden sarkon ahol összetalálkozott a vonal, oda kellett mindig egy-egy tengeri szemet beleengedni, és amikor megvót, mikor kibújt, akkor lovakkal megkapálóz­ták középen, és ott persze kézzel a többit. Úgyhogy a sorba így elég mindet kézzel kellett megka­pálni, és gyerekek is térden." 2' A településen 2-3 gazda rendelkezett cséplőgéppel és traktorral, akik ezeket a kicsépelt mag 10-12%-nak fejében a közösség számára is elérhetővé tették. 2 2 Romániában egészen az '50-es évek végéig nem zajlott le gépe­17. TAGÁNYI Zoltán 1971. 329. 18. VALUCH Tibor 2005. 335. 19. VALUCH Tibor 2005. 336. 20. OLÁH Sándor 2001. 62. 21. Adatközlőm szóbeli közlése. 2009. március, Mezőpetri. 22. MERLI Rudolf 1999. 201. 179

Next

/
Thumbnails
Contents