Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Svidrán Éva: Az „Ebesi Rózsadomb” – Társadalmi rétegződés vizsgálata

nak személyes tapasztalataim függetlenül a terep helyszínétől arra vonatkozóan, hogy létezik egy átmeneti állapot a kettő között, amikor egy új építésű, vagy felújított ház mellett a telken megtalálható a nyári konyha is. Ebben az esetben a lakóház konyhájában modern főzőlap található, a nyári konyhában pedig gáztűzhely, így nyújtva lehetőséget az étrend teljes mértékű megőrzésére. Továbbá az a tendencia látszik ezen kibontakozni, mikor a régebbi bútorok, használati tárgyak a lakóházon kívülre szorulnak, hiszen ide újak kerülnek. A 'régi' falu és a 'Rózsadomb' viszonya Együttélés vagy egymás mellett élés? Ebesi vagy nem ebesi? Ugyan atrocitásnak nem láttam nyomát ott tartózkodásom alatt 'rózsadombi lakos' és Ebes régi részén élők között, mégis a beszélgetések során világossá vált, hogy ellentét húzódik közöttük. A 'régi' rész lakóival beszélgetve kiderült, hogy a 'Rózsadombon' élőket nem tekintik ebesinek. Ahogy azt egyiküktől hallottam: „Nem ismerek ott senkit. Nem is ebesiek, azok mind debreceniek". A másik oldal tekintetében, a 'rózsadombiak' többsége a nyugodt falusi élet reményében jött Ebesre, hogy itt élje le életét, így a legtöbben közülük ebesinek vallják magukat. „Azt kaptuk, amit vártunk. A feleségem nagyon élvezi. Félreteszik neki a boltban a kenyeret, megismerik az utcán... " A falurész elszeparálódása ellentéteket élezhet a település „régi" és „új" lakosai között. A 'Rózsadomb' és a település „régi" része közötti elkülönülés a közösségi rendezvények szintjén is megjelenik. Az 'újtelepi utcabálon a falu ezen részének lakói vesznek részt, összetartásukat ünnepelve. Az ellentétek azonban már egy új témát nyitnak fel, az önreprezentáció, önértelmezés kapcsán, ami további vizsgálatokat igényel. Összegzésként A bemutatott szuburbanizációs jelenség, mely Ebes egy adott részére irányul, kialakítva ezzel egy új telepet, nagymértékű társadalmi változásokat von maga után. A fogyasztói társadalom egy része a vidékre költözés révén találja meg helyét a társadalomban, kialakítva ezzel egy új csoportot. A szuburbanizáció, azonban már nem a vidék nosztalgikus keresésében nyilvánul meg (Ebes tekintetében), hanem lakóparkba költözéssel. A kiköltözők nagy része az elidegenedett nagyvárosból a közösséghez tartozás reményében indul el. Az esetek nagy részében azonban a befogadó és a betelepülő közösség nem alkot homogén egészet, az újonnan érkezők nem találják helyüket. Az említett tényezőn felülkerekedve egy ilyen lakópark csökkenti annak kockázatát, hogy

7 a kiköltöző ne tudja csillapítani vágyát a közösséghez tartozás felé. A lakóparkok ugyanis egyfajta szűrőként működnek, melyek így a hasonló státuszú emberek gyűjtőpontjává válnak. így ha nem is a faluhoz, de egy státuszcsoporthoz aktívan tudnak kötődni a városból elinduló emberek. A vizsgált esetben a lakóparkok mint reprezentációs eszköz működnek, melyen ezáltal be lehet mutatni a fogyasztói társadalom egy csoportjának meglétét, problémáit, körül lehet határolni azt. 171