Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Svidrán Éva: Az „Ebesi Rózsadomb” – Társadalmi rétegződés vizsgálata

szemben, ha a terminust az ANDORRA Rudolf által leírt értelemben veszzük, miszerint szegregációról beszélünk, ha egy településen a társadalmi csoportok lakóhelye láthatóan elkülönül egymástól." Az anyagi és szolgáltatásbeli különbségeknek köszönhetően már a kezdeteknél szegregáció lép fel a lakóparkok esetében.

1

4 Ezek a lakóparkok a világ minden részén nagymértékben térnek el egymástól. Ma már nem az 'elit' elkülönülését jelenti ez az életstílus, ahogy a kialakulás idején, hiszen minden „jövedelmi csoporthoz"

1

5 tartozó megtalálja a számára megfelelő lakóparkot."' Összegezve a fogalmi kereteket, problémafelvetéseket, Ebes új építésű részét a továbbiakban a hazai állapotokat tekintve lakóparkként kívánom definiálni. Az említett lakóparkban releváns a telepszerű kifejezés, így jelzős szerkezetként, sztereotip vonzatától leválasztva a 'lakótelep' kifejezést is használom, hiszen a dolgozatnak nem a definíciós problémák megoldása a feladata. A szuburbanizáció Az ország egész területére jellemző, hogy az aprófalvak elnéptelenednek, míg a közép- és nagyfalvak, lakosságának száma nő.

1

7 A megfigyelt családok alapján elmondható, hogy az ebesi 'új telep' létrejötte szuburbanizációs folyamat eredménye, mindegyikük egy közeli városból költözött Ebesre. A szuburbanizációt a dolgozat Ebes település tekintetében vizsgálja, így a jelenséget a szociológia által elfogadott értelemben használja ANDORRA Rudolf alapján. A városok külső részének, vagy a városhatárokon túl elhelyezkedő kertes-családiházas övezeteknek a lakossága nő, míg a város központja néptelenedik.

1

8 A terepmunka helyszínén is ezzel a jelenséggel találkoztam, hiszen az itt végzett interjúkból kiderült, hogy az ideköltözők városból kerültek Ebesre. x\ szuburbanizációt az ENYEDI György által megállapított urbanizációs ciklusban kívánom elhelyezni. A modern urbanizáció ciklikus jellegű, koncentrációs és dekoncentrációs szakaszok követik egymást. Az első szakaszt a városrobbanás jelenti, a másodikat a relatív dekoncentráció, a harmadikat a dekoncentráció vagy dezurbanizáció. Az első szakaszban a városi népesség száma nagymértékben nő, a második szakasz, azok a városi lakosság stagnálását, esetleges csökkenését, az elővárosok növekedését jelenti, a harmadik szakaszban a falusi népesség aránya kezd nőni. Magyarország esetében a városrobbanás időszaka két részre oszlik, az 1860-as években bekövetkezett, az ipari forradalmat követő időszakra és az 1950-60-as évekre tehető szocialista iparosítással összefüggő időszakra. Ezt követően az 1970-es évektől kezdődően lépett hazánk a második, azaz a relatív dekoncentráció időszakába.

1'' 13. ANDORRA Rudolf 1997. 194. 14. CSIZMADY Adrienne 2008. 209. 15. CSIZMADY Adrienne 2008. 166-167. 16. CSIZMADY Adrienne 2008. 166-167. 17. BÓDI Ferenc 1999. 40-41. 18. ANDORRA Rudolf 1997. 193. 19. ENYEDI György 1984. 14-16. 156