Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Magyari Márta: Tanyaközpontból szocialista falu – Ebes a helyi sajtóban

1950-ben Ebesről munkaverseny felhívásokról, munkasikerekről és szovjet minták alkalmazásáról, bevezetéséről tudósít a Néplap. „Az új vetésforgó alkalmazására is rátérnek. Megyénkben elsőnek az ebesi és a kornádi állami gazdaság területén vezették be a Szovjetunió mezőgazdaságában kipróbált és jól bevált, terméshozamot fokozó füves vetésforgót. Ez a vetésforgó ismeretlen még dolgozó parasztságunk előtt, az első híreket erről a nagyjelentőségű vetésforgóról a Szovjetunióbein járt magyar parasztküldöttség tagjai hozták"/ A következő évben példának állít a lap egy ebesi újítást. „A mezőgazdasági munka meggyorsítását igen ügyesen segítették elő az ebest „ Kossuth " termelőszövetkezetnél. Üt tolókapát kapcsoltak össze olyan módon, hogy egy ló is elhúzza. Ez az újítás lényegesen meggyorsította a munkát. Érdemes átvenni ezt a munkát és hasznosítani. Ugyanebben az évben az ebesi állami gazdaság tevékenységében a gondatlanságra, a takarékosság hiányára mutat rá egy alapos helyszíni megfigyelésre épülő, irodalmias stílust is próbálgató, bíráló írás. „A januári szél süvöltve száguld végig a hajdúszováti útfélen és dühösen borzolja az ebesi állami gazdaság szérűskertjének kazlait. A hatalmas kazlak, mint széles bástyák feszülnek a szélnek, óvják védik a kincset jelentő takarmányt. De nem védik, nem óvják jól a kezelők, mert az egyik kazal tetejét szoba szélességben levágták és szabad prédául hagyták esőnek, hónak. Nincs betakarva sem ponyvával sem szalma rétegével. Természetes, hogy a csapadék szivárog lefelé a drága lucernában, rothadást indít el és a pótolhatatlan takarmány trágyára kerül. (...) De a takarékosság ellen nemcsak ezen a téren vétenek az ebesiek. A takarmány szórás is rendszeres, a takarmányt szállító szekerek útját végig jelzik az istállók ajtajáig. Naponta rétegződik egy sor takarmány, egy réteg hó ahogy váltakozva helyeződnek a göröngyös fekete földre. "

7 1952 tavaszán a begyűjtéssel/beadással kapcsolatban bíráló sorok is megjelennek, elsősorban a rossz szervezésre hívják fel a figyelmet. „Mit mutat (...) a nemrégen alakult községünk Ebes? Nem fogta még össze a begyűjtést, nem jó a szervező munkája, (...) Az ebesi tanácsnak keményen kézbe kell venni a begyűjtés ügyét, hogy csúfos lemaradását behozza. "

8 Pár héttel később hasonló tartalmú, a helyi tanács munkáját ostorozó írás jelent meg. „ Szégyenletesen le van maradva a beadásban... Nem élő itt a verseny, nem folyik felvilágosító munka és az egész begyűjtés úgy halad, mintha a tanács a fülén aludna. A félévi tojásbeadási kötelezettségének még mindössze nyolc százalékban tett eleget a község... Az ebesi tanácsnak és az ebesi dolgozóknak is fel kell végre ébredniük álmukból és haladéktalanul be kell hozniuk lemaradásukat.

,y

> 1952 nyarától kezdve a legjelentősebb idényjellegű mezőgazdasági munkákról, az aratásról, a cséplés menetéről, körülményeiről rendszeresen beszámol a lap, különböző 5. Néplap, 1950. március 15. 6. Néplap, 1951. május 13. 7. Néplap, 1951. január 28. Az írás szerzője: Bencze Mihály. 8. Néplap, 1952. április 18. 9. Néplap, 1952. május 8. 121