Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

lőtte eredeti és rekonstruált dongás edényekkel, a szüret és a szőlőművelés eszközeivel. Található itt kármentő, félmetszés, kád, finak, léhó és borszivattyú is. A présház másik oldalán álló asztalok az időszakos borkimérést teszik lehetővé. Az utcára vezető lépcső az eredeti házból került az épületbe. A vájt pincében sorakoznak a hagyományos méretű 136 literes gönci hordók. Az istállóban az eredeti házból áttelepített jászol és etető lett felállítva. A berendezés szerint két ló, egy borjú és egy tehén van az istállóban. A lovak a szomszédos pajtában álló, rekonstrukcióban készült fatengelyes borszállító kocsi vonó jószágai. A pajtában rudakon szárad a széna, a falakon a szétszedett szövőszék és gereblyék, villák, hátikas, kocsiemelő hévér látható. A telek az eredetihez hasonló méretű és elrendezésű, az ültetett gyümölcsfák a településre a 19. század végén jellemző barack, cseresznye és dió fajták, a virágoskertben és a veteményesben is az egykor Hejcén termesztett növények jelennek meg. A ház hátsó falánál a vájt pince szellőzését biztosító léleklyuk áll. Az istállóval szemben a trágyadombot találjuk. ügyi lehetőségeik, mind pedig igényeik is megvoltak a legdivatosabb berendezési tárgyak, újítások, komfort fokozó lelemények alkalmazására, egyáltalán nem fordítottak különös figyelmet a tisztálkodás és a személyes higiénia számunkra már oly természetes vívmányainak kialakítására. így például az illemhelyek - s szándékosan nem használjuk a WC rövidítést, hiszen a vízöblítés még gyakorlatilag ismeretlen megoldás a korban - hiányoznak a mezővárosi portákról. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében is csak a két gyöngyösi lakóházhoz tartozik illemhely, deszka ajtós „budi". Igaz, hogy a gyöngyösi polgárházhoz rögtön egymás mellett kettő 94 120. Ifjú pár, archív fotón