Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

lényegesen korábban - a mezővárosi otthonokban a feketekávézás szokásához tartozó edények, eszközök. Tokajban már a század elején kávéház is működött, de a háztartásokban is gyakori volt a kávédaráló és a kávés findzsa. A korszak divatos bútordarabjai általában elsőként a gazdag borkereskedők otthonaiban jelentek meg, árulkodva a mezővárosi polgárok mintakövető és a falvak irányába mintaadó életszínvonaláról is. Pénzük, ismereteik és igényük is volt a korszak divatos termékeinek megvásárlására, lakásaik modernizálására. Esetenként a nemesi házak, vagy a tehetős szabad királyi városok gazdag polgárainak életszínvonalát is és tárg\

ri környezetét szinte azonos időben követték a felföldi kis mezővárosokban élők. A nemesi életmód követéséhez a legtöbb mezővárosban nem kellett meszszire menni, hiszen helyben is éltek tehetősebb kuriális nemesek. Ezekben a háztartásokban jelentek meg elsőként a drága órák, a nagy tükrök, a külföldi fém, vagy porcelán edények, díszes fiigA konyhát közösen használják. A kemence tetején két takaréktűzhely van. A kemence szája előtt egy deszkával fedett üreg - beálló gödör - látható, ez az alacsonyan lévő fenekű kemencébe a kenyér bevetését könnyítette meg. A konyhai polcok közül az első lakrész felőlin Csengeri Terézia háztartási eszközei vannak, a többin már a Mercziéké. A kiállítások konyháinak hiteles berendezéseit a néprajzi gyűjtések, a levéltári források - hagyatéki leltárak - mellett esetenként különös szerencsével előkerült adatok és tárgyak is elősegítették. A mádi dézsmaházban látható állandó kiállításon az 1988-ban lebontott mádi lakóház padlókutatása során napvilágra került értékes kerámialelet látható. A cseréptöredékek nagy része a konyhai kemence feneke alatti hőszigetelő rétegben volt. Alapos restaurálás után sikerült hitelesen rekonstruálni a 19. századi konyha használati edényeit: a különböző gömöri vékonyfalú, keskeny fenekű vászonfazekakat, lábasokat (lábas serpenyők), a jellegzetes zöld mázas kályhacsempéket. Különösen érdekesek a zöld, fehér vagy sárgás színű üvegtárgyak, melyek igazolják, hogy az 1800-as években igen nagy számú és változatos üvegtárgy (palackok, lopók, poharak) tartozott egy-egy háztartáshoz. 112. Részlet a „Volt egyszer egy kemence" kiállításból 89