Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

108. A gyöngyösi polgárház konyhája edények, a fazekasok által készített népi kerámiák és a gyári keménycserép, fajansz, sőt porcelán tányérok, tálak. S mindezek mellett a legegysze109. Likőrös üveg Terézia lakik. A frissen egyedül maradt aszszony a telet nem itt tölti, már csak azért se, mert az első helyiség, a háló télen nem fűthető. Mikor még élt a férje, akkor ők is a hátsó szobát lakták. Ezért azután télre a lányához ment és árulja a házat, talán már el is adta. Mindenesetre az első két helyiségben az ő bútoraik vannak, melyek egy polgári jólétet tükröznek. A hálóban és a nappaliban is ónémet stílusú berendezés van, az utóbbiban az asztal az előbbiben pedig az ágyak végében lévő heverő szövött bársony, úgynevezett mokett terítővel van letakarva. A nappali ékessége az ajtó melletti márványlapos konzolasztal, felette tükör, az asztalon szép festett üvegkancsóval és poharakkal. A falakon a kor szellemének megfelelő képek, Árpád megválasztása Pusztaszeren és a szabadságharc ötvenéves évfordulójára készített metszet látható. A hátsó szobában az új tulajdonos, Merczi Árpád lakik feleségével Andrejkovics Rozáliával. Merczi Árpád csizmadia. Családja az 1800-as évek elején telepedett meg a városban és azóta minden nemzedékben van egy-két leszármazott, aki ezt az ipart űzte. Felesége házasságkötésük előtt kenyérsütéssel foglalkozott, a Tállyához hasonló mezővárosokban sok iparos már a 19. században nem sütött otthon, hanem a szükséges kenyeret a napi piacon a kenyérsütő asszonyoktól, pékektől szerezte be. 87