Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

helyiség ebben az időben kádárműhely volt. Az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető műhely gazdag eszközanyaga is a bodnármesterség fontosságáról vall. Az eredeti helyén ma is álló tállyai épületnek a 19. század közepétől ismerjük a gyakran változó tulajdonosait, akik, rendszerint iparosok, csizmadiák voltak. A földszinten van a csizmadia-műhely, ahol a látogató nemcsak bepillantást nyer egy műhelybe, hanem megtekinthet egy filmet is a csizma készítéséről, és tájékozódhat a céh történetéről, életéről. Emellett, főleg a gyerekek, a sarokban kipróbálhatják, milyen is a pangli mellett ülni; csizmát és cégért rajzolhatnak, levehetik a lábméretüket, az ablak alatt álló polcon (stelázsin) lévő tárgyakat pedig meg is tapogathatják. A mesterek életéről, mindennapjairól egy múzeumi újság tájékoztat, amelynek cikkei a Vasárnapi Újságban jelentek meg, a 19. század közepén. A műhelyben a 19-20. század fordulóján terjedő divat, a két részből álló nyelves csizma varrása látható félkész darabokkal illusztrálva. Ez a típus váltotta fel a korábbi, hátulvarrott, egy darabból szabott csizmát, amelynek készítéséhez még szükséges volt a ványológép, amely a múzeumi műhely sarkában áll. A ványológép mellett van a csizmadia szabóasztala alsó keresztlécén a csizmasámfákkal, fölötte a szabáshoz szükA vasabroncsok terjedése összefügg a kovácsok működésével is. A kovácsok munkájára a metszőkések, kapák készítésekor, élezésekor (nádoltatásnak nevezték a korban) és javításakor volt elsősorban szükség. A felföldi mezővárosok közelében tanyázó vándor cigánykovácsok a metszőkések készítésében, de elsősorban köszörülésében, élezésében működtek. A szőlőtermelést kiszolgáló iparok egyik jellemző hatása volt a szakosodás, speciaiizáció. Ennek részeként a gönciek hordókat gyártottak, szepsi lakói a hegyaljai borok Lengyelországba szállítására szakosodtak, a miskolciak tárolóhelyet biztosítottak pincéikben a hegyaljai boroknak. Az egyik hagyományos mezővárosi ipar a csizmadia mesterség volt. A felföldi mezővárosok közül Tállyán ez volt az egyik legfontosabb kézműves-