Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

Tokajban az egykori Pap, ma Dózsa György utcában 1849-ben egy bodnármester építtette fel a felül három helyiségnek, alul a műhelynek helyt adó házat, melynek másolata áll a múzeumban. Sajnálatos, hogy az eredeti épületet már nyomtalanul lebontották Tokajban, így a múzeumi másolat őrzi emlékét. Története során lakott benne csizmadia, a pincében napszámos, míg 1885-ben ismét egy bodnár lakott benne, Sziklai János. Az ő műhelyét és lakását tekintheti meg a látogató. Az épület berendezésének időpontját Toka-Hegyalja nagy tragédiájához, a filoxéravész elterjedéséhez igazítottuk. 1885 tavaszán vagyunk. A Hegyalja életét alapvetően megváltoztató filoxéravész a várost ekkor még nem érte el, de a nyugatabbra lévő települések szőlőhegyein a pusztulás már megkezdődött. 1885 tavaszán az idős mester Sziklai János lakott a házban a feleségével. O maga már kora miatt nem nagyon dolgozott, hallgatólagosan a segédje vezette a műhelyt. A segéd is házas, családos ember volt, aki sajátjában lakott valahol a városban, csak a nagyobb munkák idején fordult elő, hogy nem ment haza, hanem a kamrában lévő ágyra dőlt le rövid éjszakai pihenőre. A mester és felesége házasságkötése a 19. század első felére eshetett, a berendezés egyes darabjai még ebből a korból származnak, az idősödő házaspár már nem tudta, vagy nem akarta lecserélni régi bútorait. A két ágy, az 101. A tokaji ház szobája A hordók vasabroncsozása Tokaj-Hegyalján a 19. század első éveiben indult el. A vasabroncsok alkalmazását megelőzően a bodnárok - vagy ahogy akkoriban nevezték őket, a borkötök - a felmelegített és srófos kötéllel összeszorított dongákat mogyorófából hasított faabroncsokkal szorították és fűzfa vesszővel kötötték össze. A könnyen elpat102. Faabroncsos gönci hordó. Erdőbénye. 82