Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

utazó óra áll. Az ablakban magas üvegmécsest és bádogból készült olajlámpást látunk. Az ágyak fölött lógó színes, keretezett olajnyomatok az 1880-as évek legelején jöttek divatba, s terjedtek el országosan mind a falusi, mind a városi lakásokban. Ezeket a szentképeket vásárokon, búcsúkon lehetett megvásárolni. A két egymásra rakott láda fölött üvegképek lógnak a falon. Szent Lénárdot és Fájdalmas Szűz Máriát ábrázolják. A pohárszék mellet lévő metszeten a gyöngyösi Barátok templomában lévő csodatévő Szűz Mária 19. századi ábrázolását látjuk üveg alatt, bekeretezve. A szobai bejárattól balra mívesen megmunkált sárgaréz szenteltvíztaró látható. Régen a bennük lévő vízzel hintették be az ágyukat, hogy azt megszenteljék. 98. Piéta Az ágyon rózsaszín keresztelői selyemtakaró terül el, átlátszó fodros ósipketerítővel, mellette kis hímzett párnatakaró fekszik. Az asztalon egy összecsavart, rózsaszín selyemsza99. A tokaji bodnármester háza Sajátos a kapcsolat a jó minőségű tölgyfából készült hordók és a bennük érlelt borok között. A bor és a hordódonga közötti kölcsönkapcsolatnak szerepe van a megfelelő íz-aroma anyagok kialakításában. A magyar tölgyfadongák rendkívül jó érlelő hatásúak voltak s finom savakkal, aromaanyagokkal gazdagították a tokaji borokat. A meg.felelő savtartalom szükséges volt a borok szállíthatósága érdekében is. Minden egyes év új bora új hordóba került, ahol a'megfelelő csersâvakat a' dongából.a bor. kioldhatta. A ma oly divatos barikolás már több évszázada ismert eljárás volt a Felföldön, a hordódongák újra gyalulásával, illetben elterjedő gyaluk alkalmazása jelentette, ami német hatásra történt. Ezt a hatást a bodnárlegények tanuló ideje alatti kötelező vándorlás is elősegítette.