Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A mezővárosi életmód - kézművesség
A szőlőművelésre épülő mezővárosokban a különböző iparosok között is kiemelt szerepük volt a borhoz kapcsolódóknak. A bodnárok (az ország más vidékein kádár, esetleg pintér elnevezéssel) munkájára a Hegyalján különösen nagy mértékben szükség volt, mert a tokaji bort hordóstól adták el, s így minden évben új hordókra volt szüksége a gazdáknak. A bortárolásra szolgáló hordókból tehát nem csak a pincékben elöregedettek folyamatos pótlására volt szükség, hanem a kereskedelem útjain a közelebbi vagy messzi távolba, például a lengyelországi Gdansk-ba, vagy az orosz cári udvarba szállított nedű hordói nem kerültek vissza. Emellett a szőlőfeldolgozás, borkészítés szinte minden folyamatában kádárok készítette dongás faedényt használtak. A hordókészítés a legjobb minőségű, lehetőleg csomómentes tölgyrönkök méretre vágásával és a leszabott tuskók sugárirányú feldarabolásával kezdődött. A dongákat ezután faragóbárddal kinagyolkoruk az 1800-as évek végére tehető. A tányértartó polcokon és a falon a bélapátfalvi keménycserépgyár korabeli, sajátos motívumokkal díszített termékeiből látunk néhányat. A bejárattól jobbra egy vizespadon vörösréz mosdótál, fölötte törülközőtartó, törülközőkkel. A gazdagon hímzett dísztörülköző egy 1870-es évek végéről való gyöngyösi stafírung megbecsült, megőrzött darabja. A szabadkémény alá padkás középkemence épült. Rajta igen szép, gömöri főzőfazekak, és a nyitott tűzhelyek speciális főzőedényei, a háromlábú cseréplábasok, vasháromlábon lábasok állnak. Az egyik sarokban a kenyérsütés eszközeit, a sütőlapátot, a szénvonót és a pemetet látjuk. A falon középen egy hatalmas cseréptál lóg. A környékbeli fazekas központból való kerámiaedényt ritkán használják, szinte díszként tartják a kemence fölöt95. A gyöngyösi iparosház korabeli rajzon 94. Épül a donga torony a tokaji udvaron 77
