Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi társadalom jellemzői

ra. A híres gyöngyösi kapásoknak az emlékét ma egy szoborcsoport is őrzi a városban, Kliegl Sándor „ Gyöngyösi kapások" című kompozíciója, ahol a szőlőműveseket megformáló alakok a jellemző „gyöngyösi kapát" tartják a kezükben. A mezővárosokban zsellérként nyilvántartott jobbágyok egy része jómódú szőlősgazda, más része ősztől-tavaszig iparát űző, egyéb időben szőlőtermesztő kézműves volt. A mezővárosok gerincét a szőlőbirtokosok, céhes iparosok, kereskedők közül kikerülő jobbágyok alkották. Ok magukat gyakran és előszeretettel nevezték polgárnak. Közülük keveseknek lehetősége nyílt a nemesség megszerzésére is. A mezővárosok társadalma tehát jogi és gazdasági szempontból is megosztott volt, így a létrejött köztes kultúra is köztes képet mutatott. lakják a házat, amelvnek szobáit párhuzamosan rendezték be, a falakat katolikus hitüknek megfelelően szentképek sokasága díszíti. A 20. század második felében a ház első szobáját Kollár András, a hátsót szobáját Kollár Terézia lakta haláláig, ugyanis egyikük sem házasodott meg. Ez az állapot eredményezte, hogy a ház teljes bútorzata szinte érintetlen formában maradt meg a 20. század végéig, mikor is a múzeum az egészet megvásárolta. Ennek következtében ebben a házban látható az egyetlen szinte egészben maradt eredeti berendezés, amely hűen tükrözi a mádi lakáskultúra hagyományos elemeit, berendezési megoldásait. felül. Ilyen kedvezmény elképzelhetetlen volt a szigorúbb feltételekkel foglalkoztatott alföldi, vagy dunántúli uradalmakban a napszámosok számá87. A mádi kapásház első szobája a tájegységben 88. A mádi kapásház első szobája eredeti helyén 72