Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosok építészete

gába foglalta a kőfaragást is, a két szakma nem kü­lönült el egymástól. A kemény vulkáni kőzet kifejtése külön technikát igényelt, mint a kézi munkával is megmunkálha­tó tufa, miként ezt Viga Gyula is leírja tanulmányá­ban. A kétélű csákánnyal kivájt rést ékekkel hasí­tották, melyeket bunkóval vertek be. A robban­tás a két világháború között terjedt el. A kőtöm­böket csillében szállították a bányán belül. A kő­fejtés is idénymunka, akár csak a szőlő napszámot, vagyis tavasztól őszig lehetett folytatni. A kőbá­nyászás és a szőlőmunka másik hasonlósága, hogy az is másfélszeres jövedelmet biztosított a szántó­földi mezőgazdasági munkához viszonyítva. Viga Gyula gyűjtéséből ismerjük az erdöbényei kőbá­nyába idénymunkásokat toborzó sokat mondó rig­must is: „Erdőbénye, Kanada, Kinek pénz kell, csak oda." A századfordulón már egész kőfaragó családok, di­nasztiák működnek a településen: mások mellett 63. Kőfaragó műhely az erdöbényei házban Helyi kézműves segítségével alakítottuk ki az erdöbényei kőfaragó műhelyt. A tájegység épületeihez szükséges kőfaragásokat készítő tállyai kőfaragó - aki a hagyományos techni­kát alkalmazva hiteles munkát végzett - nem csak eszközöket, hanem nyersanyagot és fél­kész termékeket is adott a kiállításba. A meg­nyitás után is rendszeresen szállít egyes kő­elemeket, így formálva a műhelyt és környé­két. Szintén a kőfaragó színvonalas munká­ját dicsérik az ablak- és ajtókereteken túl a tájegységbe készített kőpadok, és a kút, mely­ből rendezvényeken bor is folyik a víz mellett. Az erdöbényei ház fészerében rendeztük be a kőfaragóműhelyt, amely az eszközeit a vasár­napi munkatilalom és pihenés miatt a kamrá­ban helyeztük el. Itt csak a nagy, nehezen mozdítható eszközök és a megmunkálás előtt álló kőtömbök, illetve a már kész ter­mékek: vízcsendesítő, sírkő, kerékvetőkő láthatóak. Az erdöbényei kőfaragók készít­ményei között megkülönböztetett helyet foglaltak el a sírkövek. Ezeket állították elő legnagyobb számban, s ezeket vitték legtá­volabbra a megrendelők. A helyi kőfaragók munkájának emléke a tornácon látható kézi­malom is. A kamra jobb oldali falán vannak elhelyezve a kőfaragás eszközei, a különbö­ző vésők, faragóbalták, bunkók. A házhoz tartozó eredeti kapuoszlopok az erdöbényei kőfaragó művészet 19. századi emlékét hir­deti. 57

Next

/
Thumbnails
Contents