Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A kereskedelem

40. Címeres bíbor-pohár tárolni, ennyi idő alatt érik be, utána viszont már állandóan veszít az értékéből „elöregszik". Ez indokolta, hogy először az uradalmak pincészeteiben, majd a kisebb termelők tulajdonában is gyorsan nőtt a palackozott borok aránya. A múzeum munkatársai a Felföldi mezőváros tájegység megvalósításához folytatott intenzív tárgygyűjtés során külön figyelmet fordítottak a borvidékre évszázadok óta jellemző kvalitásos üvegtárgyak gyűjtésére. A 19. századi hagyatéki leltárak feltárásakor igazolódott, hog)' a paraszt-polgári háztartások mindennapi, megszokott tárgyaivá váltak az üvegek. Egy-egy háztartásban általában 2-3 tucat különböző üveget rögzítettek, de előfordul olyan háztartás is, ahol több, mint 100 üvegtárgy volt használatban. díszítettek voltak. A palackok lehettek festettek, gravírozottak egyaránt. Gyakori a pincetok ládáknál, hogy páratlan számú rekeszt tartalmaznak. Ilyen esetben a páratlan rekeszrész a dohánykészség tárolására vag)' értékmegőrzőként szolgált. A múzeum gyűjteményében lévő pincetok ládika rekeszeinek száma 8. Ez az egyik leggyakoribb változat, de ismerünk 27 rekeszes láda leírása is. Ismeretesek azok a korabeli feljegyzések, melyek a pincetok egykori jelentőségét hangsúlyozták: „Okos tanács! Pincetokot pakoly a sa-roglyabal", vagy az egykori haragosok között elhangzott súlyos átkot: „Pincetokjafolyjon kii". A pincetok elnevezésének eredőjeként felmerült a pincék, présházak falába mélyesztett fülke, ahol az értékesebb borospalackokat tárolták. Az elnevezés a 16. század közepétől bukkan fel a forrásokban. A hejcei pincetok üvegek a kisebbek közé tartoznak, de látható a szoba berendezésében az utóbbi nagyobb palackok közé tartozó is. 41. Pincetok láda a hejcei szobában 41