Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

szőlők jellemző munkafolyamatait 1828-ból ismerjük, mikor az egyes elemeket beárazva kiszámolták a teljes művelési költséget is. Ennek megfelelően az első kapálást, a metszés, a második kapálás, majd a harmadik és negyedik követi. Ezután külön elemként szerepel a gyomlálás és a kötözés. Szintén külön elemek a karózás és a trágyázás munkafázisai. S a szőlő talajának védelmét szolgálta az utolsóként említett, de értékében a kapálásokkal egyenértékű (24 krajcár) visszahordása a hólé által kimosott földnek. A teljes költség összesen 2 Ft 31. Kapák a gyöngyösi iparosház udvarán 42 krajcár volt. (Ennek értékének értelmezését segíti a könyv végén található két korabeli hagyatéki leltár, amelyben az eszközök, bútorok ára is megtalálható.) A korabeli termékek és szolgáltatások árait egyébként a vármegyék szabályozták a rendszeresen kiadott árszabásokban. A korabeli vármegyei árszabás olcsóbban számította fel a kapálást, mint a gyöngyösi vagy hegyaljai gyakorlat volt, jelezve a szakértelem kiemelt értékét a borvidékeken. A gyöngyösi szüret időpontját is központilag szabályozta a mezőváros vezetősége. Rendszerint október második felére esett az időpont. A szüret kezdése és dűlőnkénti sorrendje is szigorúan előírt rend szerint zajlott. A gyöngyösi vörös és fehér szőlőket különböző időben szedték. A szüret első napján a céhek, a papok, a nemesek és a tanácsbeliek szedhették szőleiket. A viták elkerülése miatt a szőlőhegyeket lezáró kerítések kapuit tanácsi pecséttel zárták le. Akit csaláson rajta kaptak, azt borának elkobzásával, vagy szekerének összetörésével büntették. A két legfontosabb gyöngyösi szőlőművelő eszköz a metszőkés és a szőlőkapa. A balta nélküli ún. varga késsel metszettek a gyöngyösiek a 17. századtól egészen a 19. század végéig. A háromszög alakú fejű, rövid, hajlított nyelű híres gyöngyösi kapákat a felföldi hámorokban, később a vasgyárakban készítették. A szőlőmunkák közül a metszést, karózást, kötözést és kapálást tartották a legfontosabbnak. A mezőváros tanácsa (magisztrátus) megszabta évről-évre szigorúan, hogy egy-egy munkáért 33