Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

Az emelő gerenda és a csavar kombinációjával működő sajtoló erőgépet feltehetően a görögök találták fel, a rómaiak átvették, tökéletesítették és széles körben elterjesztették. Európában a magyar nyelvterület határain kívül nyugat felé és a Földközi-tenger vidékén mindenütt megtalálható volt. Egyes kutatók feltételezése szerint római eredetű borkultúránk maradványa és egyben bizonyítéka, mások szerint későbbi beszivárgás eredménye. A bálványos prések elterjedési területe a 16. század előtt jóval szélesebb lehetett. A régi fehérbor-kultúrára rétegződő vörösborkultúra háttérbe szorította, illetve általános használatát feleslegessé tette. Amikor ezek a területek később, főként a 19. századtól lassanként ismét préseket igényeltek, természetszerűleg nem a régi, nehézkes szerkezetekhez folyamodtak, hanem az újabb technikai vívmányt, a középorsós borsajtókat honosították meg, amelyeknek lassú terjedése Nyugat felől a 17. századtól valószínű. A fából készült borsajtókat a néprajzi szakirodalom szerkezeti, mechanikai elveik különbsége alapján három fő típusba sorolja: a legrégebbi múltra visszatekintő típus az egykarú emelő elve alapján, gerendával és csavarral működő főfás vagy bálványos prés. A borsajtók másik fő típusa a csavar elve alapján működő középorsós sajtó. A harmadik alaptípust az állóorsóssajtók képviselik. Valamennyi típusnak igen változatos táji formái alakultak ki. 28. Bálványos prés a bejcei borházban