Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

A szőlőmunka hagyományosan Szent Gergely pápa napjával (március 12.) kezdődött a Hegyalján. A Gergely-járás tavaszi szokása is az Itáliában különösen tisztelt csodatévő szent pápához kötődik, miként a katolikus egyház nagy múltú gregorián dallamai is. Addig nem szabad megkezdeni a munkát, amíg fagyos a föld. Az első fontos munka a nyitás volt egészen a 19. század végéig, mikortól viszont elmaradt a szőlő őszi fedése s így tavaszszal sem kellett nyitni. A hegyaljai szőlők jellemző munkaeszközeként ismeretes az ún. kétágú kapa, amellyel a köves talajt is fel lehetett lazítani, igaz, hogy igen fárasztó és gyakorlatot igénylő munka volt ez. A speciális középkori, mélyművelési eszközzel végzett munka az egyik legnehezebbnek számított. Rövid nyele és a használatának módja, azaz, hogy mélyen a köves talajba kellett vágni tette különösen fárasztóvá. A hegyaljai szólás is utal a kapálás első munkafázis jellegére: „március elején megcsendül a kapa. "A kétágú kapa lényegesen nehezebb a laposkapánál, többe is került, mint ezt a korabeli hagyatéki leltárak is igazolják. A kétágú egyes esetekben nemcsak munkaeszközként, hanem bírósági perek feljegyzései szerint igen veszedelmes fegyverként is szolgált. „Mező Mihály és Tóth András Sára felé menet az út mellett békességesen feküvőZsadányi csordásra... Csordás Györgyre rohanván ... két ágú kapákkal hajingálták az említett Csordást keményen meg is verték ", olvashatjuk Balassa Iván könyvében az 1763-ból származó adatot. A metszés a szőlőtermelés egyik legfontosabb művelete, rendkívül nagy szakismeretet és tapasztalatot igényel. A metszéshez is kapcsolódnak közmondások: „A rossz gazda már metszéskor leszüretel; A tehenet tőgyéről, a szőlőt tőkéjéről fejik. " A tokaji szőlőkre jellemző metszési mód a 17. századtól ismeretes ún. kopaszfejre való metszés. Ennél a megoldásnál a tőkéről minden vesszőt levágtak. Az így megmetszett gömbölyű tőkék a helyi hagyomány szerint úgy néznek ki, mint a kisgyermekek feje. Ezzel a metszési móddal elérték, hogy kevés fürt teremjen, de azok közel a naptól felmelegedett talajhoz nőjenek, hog)' onnan is érje a sugárzó hő. Ez a metszés szintén jellegzetes eszközt 22. Kétágúzás 157l-es ábrázolása 25