Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlőhegyek

záértést igénylő feladatoka: nem végeztethették a földesurak, tulajdonosok mással csak szakmun­kásokkal. A mecenzéfiek egészen a filoxéra előtti évekig jártak a területre vándormunkásként. Balassa Iván véleménye szerint ők voltak a Kárpát-meden­cében az első olyan földmunkások, akik nagyobb csoportban, egy-két vezetővel dolgoztak és bérü­ket teljesítményük szerint kapták. A kőgátak meg­építése és állandó karbantartása rendkívül drága volt, hiszen még eg)' kisebb szőlő esetén is annyi követ kellett beépíteni a gátakba, ami egy lakóház építőanyagának is elég lenne. A meredek szőlőhe­gyek oldalain, a napsugarak visszaverődését is elő­segítve kiválóan segítették a szőlő érési folyama­tát. Ügy kell a kőgátat rakni, hogy egy kicsit a hegy felé dűljön, de a béléskövek vízszintesen állva tart­sák a falat. A filoxéra után a régi kőgátak helyre­állítása olyan sokbakerült volna, hogy szinte egyet­len birtokos sem tudott erre áldozni. Ez is az egyik oka annak, hog)' az új telepítésű szőlők nem felfe­lé, a kőgátak, hanem lefelé, a sík területek felé ter­jeszkedtek. A hegyaljai szőlők közepén rendsze­rint kialakítottak egy szedőhelyet, ahol szüretkor összegyűjtötték a termést, s ahonnan a városi há­zakhoz szállították feldolgozásra. Jellemzője a fel­földi szőlőknek, hog)' rendszerint nincsenek ben­ne bortároló építmények, néhány főrangú urada­lom borházát leszámítva. A gyöngyösi szőlőket középkori hagyományt őriz­ve soratlanul ültették, azaz a tőkék rendszertele­nül helyezkedtek el. Később Gyöngyösön is elkezd­ték a tőkéket egyenes vonalban kiárkolni, s így lé­nyegesen rendezettebb képet mutatott a szőlős. A múzeumi tájegységből kivezető fölső út felett kőből rakott teraszrendszer segítségé­vel a különböző művelési módokat és szőlő­fajtákat mutatjuk be. Ezért bonyolult és nagy munkával kiépíthető fóldgátakat, mikrote­raszokat építettünk egy méter magasságban, két méter padkaszélességgel. Helyi bánya­kőből, kitermelt görgetegkőből, patakkőből összeillesztve építettük meg a teraszokat, ha­gyományos módon, kötőanyag nélkül. A sző­lőhegyre öt méter szélességű út vezet fel a má­di dézsmaháztóí, illetve a Szent Donát szo­bortól. A szekérút északi, támfalas oldalán a szőlőtaposóhely és szekérbeálló lekövezett felületét alakítottuk ki. Az ilyen beállók egy­ben dézsmaszedő helyek is voltak. Itt folyt a lábbal taposó mustnyerés és innen szállítot­ták a belterületi pincékbe a mustot. A kőte­raszos szőlőhegy jelentős építménye a „grá­dics", a kb. egy méter széles kőlépcsők terep­szinthez alkalmazkodó sora. Nag)' szerepük van a teraszok, kőgátak és lépcsők menti iszap- és vízfelfogó létesítményeknek, a kő­vel kirakott sankgödröknek vagy liktorver­meknek is, melyekből hármat alakítottunk ki a szőlőhegy aljában. A kőlépcső mellett felállítottunk egy szélkerékkel működő ke­replőt a madarak elriasztására. A szőlőhegy­ről egy kis kőhídon keresztül a mándi görög katolikus templomhoz vezető útra lehet csat­lakozni. A szőlőhegyen a Mátraalji borvidék­re jellemző, fehér és vörösbort is adó gyöngyö 17

Next

/
Thumbnails
Contents