Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Ízelítő a szokások és hiedelmek kultúrájából

vagy pörkölt galuskával. Bort ittak utána, és pogácsát ettek. A porcelán étkészlet, az evőeszközök, poharak eredetileg Társulati tulajdonban voltak, használat után az erre rendszeresített ládában tárolták azokat. A szobán kívül a lakóház második lakóegységének hátsó szobájában is látható egy, a vallásos Társulat működését dokumentáló jellegzetes tárgy, a gyöngyösi Szent István Társulattól származó eredeti fáklyatartó állvány, 1906-7-ben készített feliratos, datált sárgaréz fáklyatartókkal. 146. Társulati tagok fáklyatartókkal, archívfelvételen ÍZELÍTŐ A SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK KULTÚRÁJÁBÓL A mezővárosok létalapját jelentő szőlőmunkák elsőrendű célja a jó szüret volt. Az időjárás befolyásoló elemei napjainkig kiszámíthatatlanná teszik a szőlőművelés eredményességét. Részben ez a bizonytalanság táplálta egyes szokások, hiedelmek hosszú időkig való megmaradását. A filoxéra elsöpörte a szürethez kapcsolódó népszokások jelentős részét is. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kezdeményezésére kezdték újra feléleszteni ezeket a 20. század első éveiben. Az utóbbi évtizedekben pedig a turizmus érdekében támasztják fel az egykori folklore - azaz a népi tudás hagyományos és esetenként látványos elemeit. A szüret egyszerre számított munkának és szórakozási alkalomnak. Korabeli feljegyzések szerint a 18. század végén Gyöngyös mezőváros kapásai a kocsmákban „duhajkodással"ünnepelték meg a szüret végét. 1841-ben vidám verset ihletett az ünneplő forgatag: „Mi tarka nép zajong ott a hegyen ? Ez itt kosárra metszi dús gerezdjét, Az ott dalolva hordja tölt edényét, S a szikra és dal föllegig megy en" (Pájer Antal) A filoxéra pusztítása miatt 1884 után, csak az újjátelepítést követően 1904-től rendezték meg a szüreti felvonulást Mátraalján. A szüreti felvonulások jellemzői gyorsan rögzültek. Miután a rendező legények (Felsővárosi és Alsóvárosi Ijjúsá112