Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

segítő csoporttudat erősítésében, a demokratiku­san szabályozott egyéni és közmunka erkölcsének segítésében, a családi élet hagyományos értékei­nek megőrzésében. A társulatoknak közösen mű­velt szöleik voltak, melyeknek haszna fedezte költ­ségeiket is. A vallásos társulatok befelé demokra­tikus, kifelé zárt életét nehéz megismerni, mert a nyomtatott történeti források erről keveset szól­nak, továbbá a kéziratos anyagok és tárgyak ne­hezen hozzáférhetőek. Gyöngyösön a főként sző­lőművesekből álló vallásos céhek száma a 15-20. században 5-16 között mozgott. Az egyik legko­rábbi, középkori patrocíniumú és plébániai ala­pítású a Szent Kereszt Társulat. A Szent Kereszt Társulat először a 14-15. században alakult, majd 1701-ben újra alapították. Működése a felsővá­rosi plébániához kapcsolódott a Szent Tamás, a Szűz Mária, a Ró-zsafüzér és Szeplőtelen Fogan­tatás Társulatéval egyetemben. A társulatok na­gyon gyakran rokon családokat fogtak össze, vag)' olyan embereket, akik a civil életben szintén közel álltak egymáshoz. Általános volt, hogy a tagság családon belül apáról-fiúra öröklődött. Az évszá­zados múltra visszatekintő nagy társulatoknál né­hány nagy család részvétele is dominált. Ennek megfelelően a Szent Kereszt Társulatot a „Bogdá­nyok" és a „Csépányok" társulatának is nevezték. 139. Társulati díszruha, archív felvételen 138. Társulati tagok archív felvételen 107

Next

/
Thumbnails
Contents