Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - AZ ÉLETMÓDVÁLTOZÁS BEMUTATÁSA A SZABADTÉRI MÚZEUMOKBAN

Életmódjuk bemutatására, tárgyi reliktumaiknak az összegyűjtésére pedig nincs igazán megfelelő intézmény, hacsak a Legújabbkori Történeti Múzeumot nem említem. De ez a múzeum viszont nem rendelkezik azzal a varázszsal és szemléltető erővel, komplex bemutatási lehetőséggel, s főleg népszerűséggel, amivel rendelkeznek a szabadtéri múzeumok, a „skanzenek". A rhyd-y-cari hadakásos sorház a szabadtéri múzeumi bemutatási lehetőségeket térben és időben is kiszélesítette. Időben elérték, hogy egy épülettel, benne a 6 lakással közel két évszázadot, annak változásait sikerült átfogniuk. Tematikailag pedig elérték azt, hogy a tudós és laikus látogató egy objektumban szemlélheti, netán tanulmányozhatja az épület szerkezetének, külső megjelenésének változásait, a berendezési elvek, a berendezési tárgyak, az ízlés alakulását a 6 időperióduson keresztül. A rendkívül alaposan elkészített berendezések pl. arra is lehetőséget adtak, hogy akárcsak egy-egy tárgy (kép, szék, fekvőhely, díszítés stb.) alakulását, vándorlását, funkcióváltását is nyomon követhessük. 4. A „hagyományos" skanzenekben egy épület egyfajta berendezéssel egy adott kor legteljesebb szemléltetésére törekszik. A változás bemutatásának lehetősége csak olyan esetekben érhető el, mint pl. „első ház", „hátsó ház", a reprezentáció és a mindennapi élet színtere, újabb és hagyományosabb bútorok stb. fejlődési sorba állítása. Szerencsésebb eset, ha egy épületen belül sikerül nyomon követni és főleg bemutatni a különböző hozzáépítési periódusokban megnyilvánuló változásokat (pl. rábcakapi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kisalföld tájegységében). A rhyd-y-cari sorház ezt az ún. változatlanságot, egyidejűséget tudta feloldani, s szemléletesen bizonyítani, hogy a kultúra sohasem konstans, nem állandó, hanem a külső és belső hatásokat követve folyamatosan változó. 5. A hatodik, 1985-ös lakás megítélésem szerint rendkívül érdekes kísérlet. Egyrészről lehetőséget biztosít a kutatónak, a szakembernek, hogy a tudományág biztosította kereten belül és az analógiák alapos tanulmányozása után, hitelrontás nélkül szabadon engedhesse a fantáziáját, megvalósíthassa a mégoly történelmietlennek tűnő kérdésre is — mint a mi lett volna, ha? - saját válaszát. Másrészt az 1980-as évek közembere lakásának múzeumi bemutatásával kísérletet tettek egy „muzeológiai tabu" felszámolására. Megítélésem és véleményem szerint a modern muzeológiának — s így a skanzenológiának is igenis gyűjteni kell a jelenkor tárgyi és szellemi produktumait, s meg kell kezdeni azok tudományos feldolgozását és múzeumi bemutatását is. így talán elkerülhetővé válik szakmánk örökös fáziskésése, állandó versenyfutása a múló idővel. [Viga Gyula (syerk.): Kultúra és Tradíció II. Tanulmányok Ujváiy Zoltán tiszteletére. Miskolc, 1992. 705-716.] 66