Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - AZ ÉLETMÓDVÁLTOZÁS BEMUTATÁSA A SZABADTÉRI MÚZEUMOKBAN

Merthyr Tudfulban született. A ház külső megjelenésében annyit változott, hogy nagyobb ablakokat vágtak, azokon nyitható, ún. csúszóablakok voltak. Az enteriőr tipikusan viktoriánus korabeli, a maga zsúfolt megjelenésében. A nappali reprezentatív része továbbra is a kandalló környéke és bal oldala. A belépő szemét rögtön megragadja a fakeretes kandalló, tetején apró emléktárgyakkal. A kandalló bal oldalán, a sarokban egy díszes állóóra, körülötte családi fényképek. Az üres falakat egyébként is az egész lakásban felélénkítették képekkel, emléktárgyakkal, gerendáról lelógó kerámia emlékkancsókkal, tányérokkal. A fekete keretes kandalló tele fényesre sikált sárgaréz gombokkal, „mütyürkék"-kel, amely szintén arra szolgált, hogy a helyiségnek mind funkcionális, mind látványszempontú központjaként szolgáljon. Az asztallábakat úgy védték az ütődésektől, horzsolásoktól, hogy rossz harisnyákat tekertek körbe rajtuk. A hálószoba már egyértelműen az emeleti két helyiség, a maga baldachinos ágyaival, szekrényeivel, szintén a kor ízlésének megfelelően agyonzsúfolva. A földszinti — egyfajta kisegítő konyhaként, előkészítőként funkcionált, a kamrában pedig a háztartáshoz szükséges edények, eszközök találhatók. Az előkert szépen művelt. A kert végében a már korábban is látott közös latrina, bár kivitelezése már gondosabb. A kertben található még fás-, szenesszín és egy kis ól is, a disznóknak. Mivel a következő három lakás lakói vagy rokonai még ma is élnek, illetve élhetnek, így az ebből és az ők pontos berendezésének, életmódjának rekonstruálásából fakadó erkölcsi problémák kivédésére a walesi kollégák tipikus berendezéseket készítettek. Negyedik lakás, 1925: Az 1925-ös lakás egy olyan család életmódját kívánja tipizálva bemutatni, ahol a családfenntartó a bányában dolgozik ugyan, de az örökös bizonytalanság, a munkanélküliségtől való félelem kiegészítő foglalkozás űzésére is ösztönözte. Ez pedig a városszerte népszerű galambtenyésztés és röptetés volt. A kolónia lakásainak jellegzetessége volt, hogy a reprezentatív sarok az ajtó felé nézett, lényegében a kandalló környékét jelentette. Itt a bútorok is jobb minőségűek, szebb kivitelezésűek voltak, mint a lakás egyéb helyiségeiben. A keretes kandalló teteje itt is zsúfolt emléktárgyakkal és egyéb apróságokkal. Kiemelkedik a közepén álló kis óra, amely a galambok röptetési idejének mérésére szolgált. A kandalló előtt kényelmes karosszék, linóleum, rongyszőnyeg, a falakon tapéta mutatta az igényesebb megjelenésre való törekvést. A kandalló öntöttvas elemei helyben készültek, a rostélyon még látható az 1855-ös évszám. A víz már be volt vezetve a lakásba, a kandalló bal oldalán látható a deszkafallal körülvett vizesblokk. A hálószobák berendezése nem sokban különbözik az előző lakástól, persze a viktoriánus zsúfoltság itt már a múlté. 63