Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - AZ ÉLETMÓDVÁLTOZÁS BEMUTATÁSA A SZABADTÉRI MÚZEUMOKBAN

vizsgálódásai körébe a walesi ipari munkásság, a bányászok, kohászok, fuvarosok és a kapcsolódó iparágakban tevékenykedők életmódjának kutatását is. Tette ezt nemcsak azért, mert az 1980-as bányászkrach egy két évszázados alaptevékenység záró momentuma volt, így a jövő számára történő rögzítés, megörökítés egyébként is alapfeladata egy múzeumnak, de az angolszász szociál-antropológián nevelkedett walesi kollégák már a múzeum alapkoncepciójának kimunkálásakor tervbe vették az ipari munkások építészetének, lakáskultúrájának valamilyen módon történő múzeumi bemutatását. A hagyomány, nép, néprajz stb. alapterminusok a Brit-szigeteken lényegesen szélesebb tartalmat takarnak, mint akár hazánkban is, a „folk museum" kifejezés ugyan szinonimnak tekinthető a mi „néprajzi múzeum"-unkkal, de az eltérő tudománytörténeti fejlődés következtében nem annyira diszkriminatív, gyűjtőkörébe evidens módon beletartozik az ipari munkásság tárgyi és szellemi hagyatéka is. 1981-ben a bányászsztrájk bukása után, az elnéptelenedést kihasználva, lehetőségük nyílt a dél-walesi Merthjr Tudfid, egykor jelentős bányászati és vaskohászati központból egy tipikus munkáskolónia, a rbjd-y-cari bányászkolónia hadakásos sorházának megvásárlására és áttelepítésére. Merthyr Tudful kisváros Cardifftól északra, mintegy 50 km-re, a Heads of Walleys nevezetű kistájon található, megbújva az egykor erdőkkel borított hegyek egyik völgyében. Már a kelták óta ismertek vasérclelőhelyei, s a faszén előállítására alkalmas erdői révén az évszázadok folyamán készítettek itt vasat. Az ipari forradalom konjunkturális hatásai természetesen így ezt a területet nem hagyhatták érintedenül. A környéken az első kohót 1759-ben nyitották meg, s a következő évtizedekben számuk több tucatra növekedett. A lombos erdők letarolása sem akadályozta a vaskohászat fejlődését, hiszen hamar kiderült, hogy az elkopárodott hegyek gyomra kiváló kokszosítható szenet rejtett. Kezdetben csak nyersvas öntecseket készítettek itt, amit lóháton szállítottak Cardiff kikötőibe. A 18. század végi konjunktúra azonban a vasbárókat, a kohó- és bányatulajdonosokat arra ösztönözte, hogy egy-egy központba koncentrálják a bányászatot és a feldolgozást. E folyamat eredménye aztán, hogy olyan jelentéktelen települések is, mint pl. Merthyr Tudful viharos gyorsasággal fejlődjön, lakosságuk megtízszereződjön. A város legnagyobb vasbárója, Richard Crawshay a rhyd-y-cari vasércbányája közelébe, Ynys-fach-ba építtette kohóját 1801-ben. A koncentrált termelés munkaerőszükségletének kielégítésére egyre több és több munkást kellett az üzemeibe csábítania. A munkások számára lakás is kellett, s így 1801-ben, rhyd-y-cari farmján először egy hadakásos, majd erre merőlegesen egy 16 lakásos, végül az első épület déli végéhez még egy hédakásos toldással egy 29 lakásos, ún. „lakótelepet" hozott létre. E kolónia első 6 lakásos sorháza került a múzeumba. 59