Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - ÚJ KÍSÉRLETEK - SZABADTÉRI MÚZEUMOK ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÖREKVÉSEI

E komplexitás érdekében egyszerre próbálják bemutatni a településformákat, az építészetet, a lakáskultúrát, a gazdálkodást, a növény- és állatvilágot, a ruházatot, étkezést, a szokásokat, a vallási és közösségi élet színtereit . és eseményeit. A világ szabadtéri múzeumainak túlnyomó többsége - bizonyos fáziskésésekkel - egyesíti ezt a két célt, és egyszerre népi építészeti és életmód-kiállítást produkál. Ugyanakkor számtalan olyan jelentős szabadtéri múzeumot ismerünk (például skandináv, első hullámos skanzenek vag)' éppen Bad Windsheim), amelyeknél mind a mai napig az építészeti múzeum jellege dominál. Igen alapos történeti, építészet- és technikatörténeti kutatásokra alapozva mutatják be az anyag, szerkezet, forma, technika egységében az épületeket, földrajzi régiónként és a társadalmi kötődéseknek megfelelően; viszont alig, szinte jelzésszerűen egy-egy „odavetett tárggyal" utalnak az életmódra, az enteriőrre, a berendezésre. Ezeknél a múzeumoknál a prezentáció maga az épület, melynek célja minél több építészeti és technológiai variáns mind hitelesebb bemutatása. Ezen a területen kétfajta irányzat figyelhető meg, mely enyhe erőszakkal akár újításnak is nevezhető. a) Az egyes sajátos és speciális építési technikák vagy házelemek mind jobb bemutathatósága érdekében részben, félig vagy egészében lecsupaszított házakat, építményeket tárnak a látogató elé. Az egyes helyiségeket járva a látogató mintegy példatárát látja a különböző korok építészeti adalékainak (például vakolat- és meszelésrétegek, tapétarétegek, csapolási módok, festésrétegek stb.). Ezekben a kiállításokban szinte egyáltalán nem látható berendezési tárgy, s a falakon vagy egyéb információhordozókon magyarázó- és illusztratív szövegek és ábrák segítik a látogatót a házfejlődés egyes stációinak követésében. b) Már az építészeti meghatározottságú skanzenek is rájöttek arra, hogy szükség van a bemutatható időhatárok tágítására. Nagy divatja van tehát kora vagy késő középkori vagy éppen az ezeket megelőző időszakok építményei rekonstruálásának, régészeti, történeti, ikonográfiái adatok alapján. De bizony nemritkán spekulatív módon a néprajz eszközeivel már nem elérhető korok építészetét is rekonstruálják. Európában járva-kelve számtalan helyen találkozhatunk viking, normann, kora vagy késő középkori falvak, városrészek vag)' éppen egyedi építmények rekonstrukcióival, amelyeknél a rekonstrukció hitelessége és szakszerűsége bizony nagyon eltérő színvonalú. Az viszont vitathatadan, hogy ez a kiállításforma nagy népszerűségnek örvend. Különösen a skandináv és angolszász országokban divatoznak a rekonstrukcióhoz kapcsolódó, experimentális régészeti vagy néprajzi programok, melyek a ma oly divatos interaktív módszerekkel kapcsolják be az érdeklődőket. Tehát vályogot taposnak és vetnek, vaseszközöket próbálnak készíteni, „kő50