Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)
SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A HARMINCÉVES SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM SZENTENDRÉN
Hasonlóképpen megoldandó feladat az épületek konzerválása, az elhasználódott elemek pótlása. Már az is probléma, hogy a mai napig nem dolgozott ki a restaurátor szakma olyan egzakt eljárást, mellyel a fa vagy egyéb építőanyagok életkora hosszú távra megőrizhető lehetne. Ha azt állítjuk, hogy hiteles, ereded áttelepített épületekkel építjük fel a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, akkor a varázs a 200 éves gerenda vagy a szemöldökfa „régiségében" keresendő. Az évtizedek folyamán azonban törvényszerű a korrózió, s hovatovább eljön az az idő, amikor már egyeden elem se lesz eredeti. A hitelességről a bevezetőben szóltam, tehát a pótlás szakszerűsége nem kérdéses, csak a kérdésfelvetés teoretikus, de ugyanakkor lényegi is. Hogyan dolgozzuk majd fel ezt a dilemmát? Folytathatnánk még a sort az infrastruktúra fejlesztésével, a múzeum üzemeltetésével, a közönségfogadás egyéb területeinek felsorolásával, illetve az itt fellépő feladatokkal, de majd egy másik alkalommal. Nézzük inkább a jövőt, a lehetőségeket. III. KIUTAK /. Múzeumépítés Törekvéseink sikerrel jártak 1996 után, s 1997-től megindult egy teljesen új tájegység, a Bakony-Balaton-felvidék építése. A 27 épület - mely magában foglal 4 lakóportát, 1 rk. templomot, vízimalmot, cédulaházat, olajütőt, mosóházat, tűzoltószertárat, kálváriát, 3 szőlőhegyi pincét és több kisebbnagyobb gazdasági építményt — a 2000. évre történő felkészülés keretén belül épülhet meg. Ez példaértékű üzenettel bír számunkra. Először is a kulturális kormányzat is felismerte, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építését fel kell gyorsítani, s a millenniumi rendezvények központi keretéből lehet is finanszírozni. Másrészt jó tapasztalatszerzés lesz a mi számunkra is, részben azért, hogy képesek vagyunk-e ilyen felgyorsított ütemű kiállításfejlesztésre, részben azért, hogy kialakulhat-e végre a múzeum köré egy olyan szolgáltató szféra, mely el tudja majd látni a szükséges munkákat. Ugyanis az is kiderült, hogy saját erőből - mely létszám a központi előírások miatt fokozatosan csökken - már nem vagyunk képesek jelentős volumenű építésre. Fizikai állományunk kapacitásának túlnyomó többsége kimerül a karbantartási és fenntartási munkálatokban. 45