Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A BODROGKÖZ NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉNEK VÁZLATA

két beltelkességgel.

1

6 Tiszakarádon pl. a dűlőneveken kívül a szűk, apró belső telkek is emlékeztetnek erre. Ugyanitt a régi kertségek területén utcás, keresztutcás, kertes, nagytelkű lakónegyedek alakultak ki a lecsapolások után. Cigándon, Visson, Kenézlőn és Zalkodon is emlékeznek még arra, hogy a lecsapolások előtt a belső telkeken nem volt kert, ill. gazdasági udvar, az ólak, istállók, csűrök a falun kívül, a kevésbé vízjárta helyeken épült kertségekben álltak. A kertes települések kialakulását egyrészt a természetföldrajzi viszonyok magyarázzák, de a szomszédos alföldi területek kulturális hatása sem elhanyagolható. Ugyancsak ezen a tájon, a Tisza árvízterületén majdnem minden családnak volt ún. „tiszakertje". A tiszakertben főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Gyümölcséréskor ún. „kertpásztorokat" választottak, akik feladata a gyümölcs tolvajoktól való megvédése volt. Minden tiszakerthez tartozott egy gyümölcsaszaló is, ami egy földbeásott kemencéhez hasonlított. Elülső része volt a „peckának" nevezett gödör, ahonnan a kemencét fűtötték. A hátsó részét vékony vesszőkből font „liszkával" takarták be, melyet megraktak felszeletelt gyümölccsel, s alatta óvatosan tüzeltek.

1' Az egy beltelkes településeken a szalagtelkek beosztása a következő volt: Az utcához legközelebb állt a hosszú ház, előtte nem ritkán előkerttel. A ház végében tehén és lóistálló, ami sokszor egy fedéllel épült a lakóházzal. Ezek után következtek az ólak, színek, félereszes építmények. Az udvaron hátul, párhuzamosan az utcával állt a csűr vagy a pajta. A házzal szemben ásták meg a kutat, mely mellé itatóvályút is tettek. Esetleg nyári konyha és más kisebb melléképületek álltak még a telek házzal szembeni oldalán. Más területekhez hasonlóan a bodrogközi ember számára is az építőanyagok beszerzésével kezdődött az építkezés. A természetföldrajzi viszonyok alapvetően determinálták az elérhető és könnyen felhasználható építőanyagok körét. A föld, ill. a sár, a fa (a vesszőtől a gerendáig minden formájában), a nád, gyékény, sás, és néhány felső-bodrogközi településen a kő volt ilyen természet adta építőanyag. A vakoláshoz, a falba kötőanyagnak és a tapasztáshoz szükséges sár eleve adott volt minden faluban. A folyók, vízjárta helyek galériaerdői a múlt századig biztosították az épületfa-szükségletet is. A tölgyesek kipusztultával, ill. a földesúri erdőgazdálkodás emelte korlátok miatt később a HegyközBodrogköz közötti aktív termékcsere útján érkezett az épületfa.

1" Pácinban a Máramarosból leúsztatott fenyőfát, szarufákat, zsindelyt Cigándon megvásá1

6 Füep SRMA. 67.171. 1

7 Buday 1979: 24. 1

8 Nag)' 1983: 141-142. 358