Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉNEK KUTATÁSÁBAN

dokumentumok módszeres feldolgozásával mintegy 100 évvel korábbi időszakra tudnánk visszanyomozni népi építkezésünkben. 7. A két világháború közötd időszak építészetkutatói kiemelt fontosságot tulajdonítottak a tüzelőberendezések kérdésének. Módszerüket folytatva, eredményeiket felhasználva Bakó Ferenc rajzolta meg történetiségében az észak-magyarországi parasztházak tüzelőberendezéseinek fejlődését. A bőséges levéltári források alapján az Árpád-kori földbe mélyített kunyhók nyílt tűzhelyétől a búbos, illetve lapos kemencéig húzható meg a fejlődési sor. Nyomon követi a kemence ún. vándorlását a lakószobától az udvarra kikerülésig, illetve a funkciódanná válásig. Bőséges anyagot hoz a kemence terminológiai fejlődésére vonatkozóan is.

9

6 A legtöbb építkezéskutató ugyan leírja a tűzhelytípusokat és a füstelvezetés módját, de elméleti, történed kérdésekbe a legritkábban bonyolódnak. Talán e téma keretén belül kell említenünk a népi világítással és eszközeivel foglalkozó tanulmányokat. Ikvai NándorSzabadfalvi József

9

8 és Ujváry Zoltán" Zemplénben mutatták be a világítóeszközök fejlődését, a primitív olajmécsektől a fáklyákon át a petróleumlámpáig. 8. Az északi magyar háztípus kialakulását, alaprajzi-genetikai fejlődését Bátky Zsigmond óta Bakó Ferenc és Balassa M. Iván követte nyomon a legátfogóbban. Bakó Ferenc egyszerre tartja meg Bátky elméletének egyes pontjait (pl. az eresz szerepe a fejlődésben), és haladja meg azzal, hogy erőteljesen figyelembe veszi a jobbágy-paraszti társadalom vagyoni differenciálódását, hogy rendkívül széles körű történeti és recens forrásokból származó anyagra támaszkodik.

1"" Bakó Ferenc az északi magyar vagy palóc ház fejlődését három társadalmi réteg használatában rekonstruálja, különválasztva a vagyontalan zsellér, a középbirtokos és a vagyonos, nagycsaládi keretekben élő jobbágyok lakóházának fejlődését. Abból indul ki: „Feltételezzük, hogy a palóc lakás eddig ismert elemei — a szoba, pitvar, hálókamra, éléskamra - a fejlődés legtávolabbi pontján sem voltak valamennyien minden társadalmi rcteg tulajdonában, és e szituáció eleve irányt szabott a fejlődésnek."

10

1 Bár az északi lakóház eredetét, az egyes helyiségek kialakulását ő sem tudja teljes mertékben feltárni, munkája igen nagy jelentőségű. A vagyoni-társadalmi tényezők bevonásával pedig tágította a kutatás szempontjainak körét. 5

6 Bakó 1973-74: 217-285. 9

7 Ikvai 1958: 409-421. 9

8 Szabadfalvi 1963: 261-263. 9

9 Ujváty 1958: 462-464. 10

0 Bakóí 975: 175-220; Bakó 1978. 10

1 Bakó 1975: 175-220. 332