Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN

számú történeti forrás, az eddigi építészed kutatások eredményei és saját, főként Gömörben végzett kutatásaim alapján felhívjam a figyelmet a kisnemesi építészet néhány, általam sajátosnak tartott, jellemző jegyére. ÉszakMagyarország népi építészetének kutatói, az egész nagytáj vagy a kisebb régiók népi építkezésével foglalkozó tanulmányok ugyanis szinte közhelyszerű ismédődéssel tesznek említést a kiváltságos néprétegek építészetének formáló erejéről, a kisnemesi-kurialista építészet „előkép" mivoltáról, közvetítő szerepéről a paraszti építészet alakulására nézve. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen építőanyagok, technikák, szerkezetek és formák köthetőek egy bizonyos időperiódusban a nemesi építészethez, s ahol lehetőségem nyílik, ott próbálom jelezm ezen elemek megjelenését, illetve elterjedését a paraszti építkezésben is. FALAZATOK Az építkezéshez felhasznált építőanyagok közül a szakirodalom elsősorban a legnemesebb, legtartósabb anyagot, a követ szokta a kiváltságos néprétegek sajátjaként emlegetni. Észak-Magyarországon a feltárt levéltári források és a napjainkig is álló épületek tanulsága szerint a 18. század végéig a kőből való építkezés valóban a nemesi-városi építészet sajátja volt.

1

3 Kezdetben görgetett kövekből épült udvarházak, templomok, kúriák jelentek meg, sokszor fával együtt használva.

1

4 A 18. század közepétől az erőteljes barokk egyházi és világi építkezések megindulásával párhuzamosan kialakultak olyan komoly kőbányászati-kőfaragó központok, mint pl. a Mátrában Gyöngyös és környéke, a Bükkalja néhány települése, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, kissé keletebbre Tarpa stb. Ezek a központok kezdetben elsősorban az uradalmak, városok, földesurak saját építkezéseire dolgoztak, de hamar megindult termékeik fokozatos elterjesztése szélesebb körben is. A 18. század végén, a 19. század első felében épült kúriák zöme már felhasznált követ, ha egyes esetekben csak alapozáshoz, tornácoszlopokhoz vagy nyílászárók kereteihez is.

15 A 19. század második felében induló újabb építési hullám idején is nagyon sok esetben az egykori kisnemesi utódok építkeztek kőből. A paraszti építőgyakorlatban a kő használata ugyan a 18. század végén jelenik meg, de főleg a már említett körzetekben, s szinte napjainkig is csak a megfelelő természetföldrajzi adottságokkal rendelkező régiókban lett általános.

1

6 A beszerzési, 1

3 Barabás-Gilyén 1987: 70; Balassa M. 1981: 106; H. Takács 1970: 169-173; Zólyomi 1974: 19; Bakó 1972: 233, 1978: 61-64.; Páll 1987: 16. 1

4 Bakó 1985: 229-230. 1

5 Lénárt 1983: 187-218; Bakó 1978: 66. 1

6 Cseri 1987: 51-52. 307