Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - AZ ÉPÍTŐANYAG MINT AZ ÁRUCSERE TÁRGYA

mészégetésre fejtik, jobbára Kisfalu és Kavecsán község lakói. A mész legnagyobb részét a városi építkezésekben hasznosították".

1'

1 Nógrádban „Poltár, Nagyfalu stb. helységek készítenek meszet, mégpedig nagyon jót égetnek Szőlősön, Szupatkán".

1'

2 A fejezet bevezetőjében felvázolt mészkővonulat erdélyi szakaszáról viszonylag keveset tudok. Csak az élesdi mész alföldi jelenlétéről vannak egyelőre adataim. „Nádudvaron román meszesek nagy, széles és hosszú ponyvás szekérrel jöttek. Élesd környékéről hordták a jó, szapora, fehér és tiszta, az ún. élesdi meszet- Leginkább tavasszal és ősszel jártak, és egy-egy községben főleg terményért adták el portékájukat."

1'' Hajdúböszörményben az élesdi meszet egyenesen jobb minőségűnek is tartották, mint a bükkit, mert ennek jobb volt a színe a falon.

1 4 A mészkereskedés vizsgálata során megbizonyosodhattunk, hogy az építőanyagok árucseréjében fontos, de nem meghatározó szerepet játszó anyag a mész. Az eddigiek során igyekeztünk kimutatni az árucsere tárgyát képező anyagok hatását az eladás területének népi építészetében. A fa és kő erőteljesen, a nád kevésbé, míg a mész szinte alig fejtett ki módosító hatást a vizsgált területen. Századunk első felétől válik csak fontossá a házépítésben, amikor a habarcs mint új kötőanyag megjelenik. Kiegészítő elemként van jelen építkezésünkben évszázadokon keresztül, meszelésre, színezésre, fertődenítésre használták. A mésszel való árucserének szerintem a meszet árusítók szempontjából van jelentősége. Az Alföldön szinte egyeduralkodó bükki, de a többi mészégető területen is, a hagyományos gazdálkodási rendszerből valamilyen okból kiszoruló rétegek foglalkoztak mészégetéssel és fuvarozással. Kiszorulásuk oka lehetett a kis mennyiségű vagy rosszul termő föld, elszegényedés vagy a hagyományos módon való (növénytermesztés-állattartás) megélhetési lehetőségek hiánya. A bükki falvaknál ez még színeződött azzal, hogy a szlovák telepesek eleve is ipari (üveghuták, erdőgazdaság) munkára lettek betelepítve, s mezőgazdasági munkatapasztalatokkal így nem is rendelkezhettek. Ebben a szituációban ragadják meg jelzett falvaink az árucserében rejlő lehetőségeket. Az építkezésben nem alapvető, de mégis fontos mész égetése a környezet adta lehetőség a mészkővidékek népének. A vele való kereskedés pedig az a tevékenység, ami biztosíthatja - a hagyományostól eltérő módon megélhetésüket. A mészmonopólium révén bejárták szinte egész KeletMagyarországot, s az árucsere révén beszerezték élelmiszer- és takarmány17

1 Szerk.: Borovszky 1896: 261. 17

2 Fényes 1847: 201. 17

3 Szabadfalvi 1982: 423-424. ™ Dankó 1968: 406. 291