Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

néző az adott tárgyról. S még tovább fokozva, ez az egész a Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapjáról is elérhető. Egy jellemző példa, hogy ez milyen valós igényt elégít ki: 2002-ben a honlap összes látogatója 34 000 volt, 2003. szeptember 1—30 között, csak a látványtár internetes megjelenítését követően, 13 000 fő volt. Bátran mondhatom, ebben a tekintetben kevés korszerűbb skanzen van a világon a szentendreitől. A világ szabadtéri múzeumait érintő, s fejlődésükre hatással lévő új kihívások közül végezetül a legújabb, de talán nem felelőtlenség azt állítani, hogy a legnagyobb változásokat ígérő (fenyegető?) problematikát szeretném említeni, s ez pedig a digitalizáció és a hálózati kommunikáció. Itt várhatóan a hozzáférés lehetőségének új korszakáról beszélhetünk, mely következtében egyrészről a kultúra fogyasztásának, elsajátításának föltételei válnak demokratikussá, másrészt a digitalizáció és az internet révén a hozzáférés eddig nem tapasztalt, új formája és dimenziója jelenik meg. Az, hogy a hozzáférés demokratizálódik, annak pedagógiai, társadalmi, sőt kultúrpolitikai előnyei nyilvánvalóak. A skanzenek esetében ez azt jelenti, hogy ez az eddig is igen népszerű múzeumtípus továbbra is erősítheti vezető pozícióját, hiszen a társadalmak, a látogatók újabb és újabb szegmenseit tudják elérni a világháló segítségével. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2003-ban elkezdett „virtuális skanzen" program lehetővé teszi 3 éven belül, hog)' a Kárpát-mcdence minden szabadtéri gyűjteménye, tájháza és védett műemlékegyüttese épületestől, tárgyastól, enteriőröstül elérhető legyen a www, skanzen.h

u honlapról mind a hazai, mind pedig a külföldi látogatók számára. Mit jelenthet ez majd a számunkra? Azt, hogy a jelenlegi látogatószám (200 000 fő/7 hónap) reményeink szerint növekedni fog, hogy hazai és nemzetközi ismertségünk tovább erősödik. Tehát pozitív várakozással nézünk a program megvalósulása elé. Talán egy-egy pesszimistább hangulatban mérlegeljük azokat a felvetéseket, melyek azt ígérik, hogy az internetes megjelenés, a virtuális skanzen letölthetősége, szinte a hálószobából való elérhetősége elkényelmesíti a látogatót, s nem fogja látogatni múzeumunkat. Mi hiszünk a skanzenek speciális, egyetlen múzeumtípussal sem összevethető sajátos hatásmechanizmusaiban. Fontos és kényelmes dolog a képernyő előtt böngészgetni, „szörfözni" az egyes tájegységek, építmények vagy enteriőrök között, de a háromdimenziós skanzenhatást, az illatokat, az eredetiséget árasztó tárgyakat, a miliőt a legtökéletesebb digitális program sem tudja helyettesíteni. A digitalizáció a múzeumokat, s így természetszerűen a skanzeneket is megajándékozza a gyűjtemények hozzáférhetőségének és feldolgozásának eleddig elképzelhetetlen mélységeivel is. Nemcsak a kiállításokban lévő épület és tárgyi anyag digitalizált ebben a programban, de a raktárakba sokszor szinte örökre száműzött műtárgygyűjtemények is, nem is beszélve a külön18