Balázs György (szerk.): A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára, Vezető az 1948/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításon (Budapest-Szentendre, Magyar Mezőgazdasági Múzeum-Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

esetében a holdak száma fokozatosan emelkedett. Így például Sopron megyében az egész telekhez tartozó I. osztályú szántóteriilet nagysága 16 holdat tett ki, míg Szabolcs megyében 28 holdat (1 hold. magyar hold = 1200 négyszögöl). A rét nagyságát tekintve 2, illetve 3 fokozatot erdők irtása, s irtás utáni használatbavétele volt. Az Urbárium kimondta, hogy a földesúr az irtásföldeket nem veheti el a jobbágyoktól és nem számíthatja hozzá a telki állományhoz, hacsak meg nem fizeti a jobbágynak az irtás becsérték szerinti árát. A jobbágyok állatai számára a földesúr állataival közös legelő is rendelkezésre állt, jóllehet ezen csak a saját használatra szolgáló marhát legeltethették, nem pedig a kereskedésre szánt állatokat. A jobbágynak joga volt a nádvágásra, faizásra, azaz korlátozott erdőhasználatra, vagyis tüzelőt és épületfát vághatott az erdőn. Az erdőhasználatért viszont köteles volt fát vágni földesurának és azt beszállítani. Az erdei legeltetésért, vagy makkoltatásért az úrbéres községeknek már külön fizetniük kellett. Ha egy község határában szőlőművelés folyt, borukat a parasztok Szent Mihály napjától (szeptember 29.) állapítottak meg a kaszálási lehetőségek szerint. A szántó kiterjedése az egyes osztályokban 16-40 hold között mozgott, míg a rété 6-22 kaszás között váltakozott (az „egy kaszás" terület kb. 8001000 négyszögöl, ennyit tudott egy nap alatt lekaszálni egy ember). Az egyes helységekben tehát a besorolástól - tulajdonképpen a föld minőségétől — függött a telekhez tartozó szántó és rét nagysága. Egy Alsó Magyarországi forspontos paraszt A jobbágyok földszerzésének egyik módja a használatlan földterületek, 6