Balázs György (szerk.): A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára, Vezető az 1948/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításon (Budapest-Szentendre, Magyar Mezőgazdasági Múzeum-Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

vagyon kezelése, a közös jövedelem elosztása, a közrend fenntartása, panaszok meghallgatása, egyezségek létrehozása volt. Ha nem is olyan éles módon, mint a nemesség, de a parasztság is különböző rétegekből tevődött össze. E rétegek között korábban a legnagyobb és legerősebb a telkes jobbágyság volt, mely az osztódó és felaprózódó telek nagysága szerint lehetett egész-, fél-, negyed, vagy Rábaközi kisnemesek nyolcadtelkes. A telkes jobbágyság rétege alatt a kevés földű, de házzal rendelkező és a földtelen, házatlan zsellérség és a majorsági cselédség növekvő tömegeit találjuk. A jobbágyfalu társadalmának belső életét, a falu önkormányzatát a falusi bíró igazgatta. Körülötte az esküdtek tanácsa, a jegyzővel. A bírót és az esküdteket a falu jobbágyai közül választotta a faluközösség, Megbízatásuk általában egy évre szólt. A falu önkormányzatához tartozott a falu javainak gondozása és megtartása. A bíró szedte be az adót, ő osztotta be jobbágytársait robotra, felelős volt a közbiztonságért, ítéleteket és parancsokat hozhatott. 16