Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

63. kép. Bőrök tárolása íabakon. A készbőr raktározása A készbőr nagy értéket képviselt, eladásáig, felhasználásáig azonban gondosan tárolták, hogy minősége ne romoljon. Tímárságunkban erre a célra egy külön kamra szolgált, ahol mennyezetre erősített rudakon, bakokon pihentek a finom (63. kép), illetve puha bőrök, míg a kemény bőröket, a talpnak, szíjnak valót, fajtánként és színenként elkülönítve polcokon tárolták. A talp- és talpbélésbőr súlyáru volt, értékesítéskor mérték, míg a finomabb bőröket felületi ómként kezelték, darabra adták. A készáruraktárban állandó és egyenletes hőmérsékletre és állandó nedvességtartalomra volt szükség, hogy a bőrök ki ne száradjanak, felületük meg ne repedezzen. A kamrába a vízzel teleöntött melence a levegő páratartalmát biztosította. A bőröket felmelegítő és besötétítő erős napfényt sem engedték a raktárhelyiségbe, az ablakokat kékre mázolták. A tárolás közben a penészedéstől is óvni kellett a bőröket, ezért ezek a fallal vagy a helyiség téglapadlójával nem érintkezhettek. A polcokon tárolt rakatok pedig könnyen bemelegedhettek a zsírok oxidációja miatt és égési helyek jelentkezhettek, ezért a vixos, zsíros bőröket 3-4 hetenként átrakták, a penészfoltokat vagy zsírkiütéseket erös kefével lekefélték és olajos ronggyal végigkenték.