Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

59. kép. Bőrpuhítás rögzített acéltányéron. A bőr tömörítése A nehéz bőröktől, mint amilyen a talpbőr, a szíjbőr, elvárták, hogy tömött, feszes legyen. Ilyen jellegű minőségjavulást a tömörítéssel érhették el, melynek legegyszerűbb módja volt, hogy a készbőrt farönkön acélfejű kalapáccsal összekalapálták. Ezáltal a bőr vastagsága 20-30%kal is csökkenhetett, mert a rostok összenyomódtak, sűrűbbek lettek, de csökkent a bőrben a vízfelvétel lehetősége és növekedett kopási ellenállása, feszessége. A túlságosan száraz bőr nehezen tömörült, ezért ehhez a művelethez megfelelő nedvességtartalmat kellett biztosítani. A bőr festése A bőr kikészítésének utolsó, a szebb megjelenést biztosító fázisa, a bőr festése (60. kép). A bőr festésére egykor növényi, állati vagy ásványi eredetű festékeket használtak. A mi tímárságunk idején például a sárgája (fizetfa), a kékfa (berzsenyfa) és a vörösfa (brazilfa) kivonatából nyerték azt a három alapszínt, amelyek segítségével számos színárnyalatot értek el. De bizonyos színező hatásuk maguknak a növényi cserzőanyagoknak, a szömörcének, a gubacsnak is volt. Az ásványi eredetű földfestékek, pigmentek közül a leggyakoribb volt a korsza-