Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

55. kép. Pantófli, kézi puhító szerszám. ni. De a puhítás még a legpuhábbra cserzett és kellőképpen zsírozott bőröknél sem maradhatott el. A puhítással az összetapadt rostokat szétválasztották, így ezek a bőr hajlításakor könnyebben elmozdultak. Puhítás előtt - nehogy barkarepedés lépjen fel - a bőrt vízbe mártották, vagy nedves fűrészporba rakták, éppen csak megnedvesítették, nehogy száradásnál újból megkeményedjen . A puhítás módját is az elérendő bőrminőség határozta meg. A kővetkezőkben a leggyakrabban alkalmazott három módszert ismertetjük. Általános volt a kézi puhítófá\d\, a pantófli\'á\ történő puhítás. A pantófli egyik oldalán enyhén ívelt falap, felül fogantyúval és karszíjjal, alsó lapján parafa vagy bordázott bronzlemezborítással (55. kép). Puhításkor a bőrt éles szögben meghajlították, és a hajlás élét, helyét a pantóflival nyomkodva változtatták. Amikor a barkaoldal volt kifelé 56. kép. A pantófli használatának elve: barkazás behajlított bőrrel.