Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

50. kép. A bőr rámára szögelése. hanem kissé meg is nyúltak. A rámázást elsősorban a felsőbőröknél, a szíjnál és a talpbélésnél alkalmazták. Afarámára (nagy deszkalap) dugószegekkel (50. kép), a gerincvonal irányában erősen meghúzva rögzítették a bőrt, majd körös-körül kiszegezték. A bőrkifeszítéshez a kézierő kevés volt, a recés fogóval sikerült nagyobb húzóerőt kifejteniök (51. kép). A rámára a bőrt vízszintesen szegezték fel, de felállítva, függőleges helyzetben szárították. I Ián tolás A növényi cserzésű bőrök többségének kikészítésénél alkalmazott mechanikai módszerek közül elsőként említendő a bőr mindkét oldalának hántolása. A barkaoldali hántolás (52. kép), a buffolás a színoldal hibáinak a karcolásoknak, ráncoknak, légycsípésnek, sebhelynek részleges eltávolítására szolgált, de megkönnyítette a következő művelet, a festés anyagának kötését is. A buffoláshoz a szárazműhelyben márványlappal fe-