Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

víztelenítést taszítással (44. kép) végezhették, ami egyben a bőr bizonyos fokú megnyújtását is szolgálta. A taszításhoz műkővel vagy horganyzott bádoglemezzel borított asztal állt a tímár rendelkezésére. Erre fektették a bőrt, barkaoldallal fölfelé. Mivel a bőr túl nagy volt, annak csak egyik felét tudták egyszerre megdolgozni, másik fele, a gerincvonal mentén lelógott az asztalról. A taszító vassal a bőr gerincvonalától kezdve a szélek felé irányuló mozdulatokkal a bőrből kitolták, kitaszították a vizet. Mivel a bőr egyes részei nem egyformán nyúltak, s egyébként is az állat alakját követték, a taszításnál a bőrrészek formájához és a bőr különböző részeinek különböző állagához (például a ráncosabb nyakbőr, a puhább hasibőr) is igazodni kellett. A taszítás során a bőr lappá simult, felülete egyenletes lett. Eszközként tompa élű acél-, sárgaréz-, kő- vagy üveglapot használtak, amelyet fafoglalatba erősítettek (45. kép). A kitaszított bőröket fabakra terítették. Kruponálás Talpbőrkikészítés esetén a nagyobb marhabőröket nem hagyták egészben, hanem kruponálXák: vagyis megközelítőleg azonos szerkezetű részekre bontották, hogy a kikészítést a bőr szerkezetének megfelelően végezhessék el. A kruponálásra még a cserzés közben, legkésőbb a cserzés végeztével került sor, a vizesműhelyben elhelyezett kruponáló asztalon, kruponáló késsel. Az egész bőröket a gerincvonal mentén összehajtva kruponálták. Először a hasszélet és a lábakat vágták le, akkor még egyben maradt a nyak és a krupon, amit így együtt csukának neveztek. Ha a csukáról a nyakat is levágták, megmaradt a krupon. Ez utóbbi volt a legértékesebb rész. a talpbőrnek való, de szíj is készült belőle (46. kép). Fontos volt, hogy a megfelelő minőségű bőrrészek együtt kerüljenek kikészítésre, ezért nagyon lényeges volt, hogy a kruponálást megfelelő szakértelemmel és gondossággal végezzék. A bőrök kikészítése A bőr végleges tulajdonságát, külső megjelenését a kikészítő, csínozó műveletekkel nyerte el. A kikészítő műveletek vegyi és mechanikai eljárásokra oszthatók, amelyekre a tímárság kikészítő műhelyében került sor. Ezt a műhelyt szárazműhelynek is nevezték, mert fontos volt, hogy levegője ne legyen párás. A kikészítés vegyi jellegű műveié