Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

ségű cserlével, majd a lé tetejére terítették egyenként a bőröket, miközben mindegyikre őrölt vagy aprított cseranyagot szórtak. A szóróanyag megakadályozta, hogy a bőrök egymáshoz tapadjanak, lehetővé tette, hogy a cserié a bőrlapok közé hatolhasson, ezen kívül a léből felvett cserzősav pótlására is szolgált. A bőröket egymás után süllyesztették a lébe, a művelet a bőrök behelyezésének módjáról kapta nevét. A sülylyesztőkádban 1-2 hónapig tartották a bőröket. Volt olyan tímár, aki egymás után kétszer-háromszor is alkalmazta a süllyesztést. A süllyesztés befejeztével a bőröket hosszú, horogban végződő farúddal húzták ki a gödör aljáról. A süllyesztőben maradt cserlevet az előcserző töményítésére használták fel, a nagy mennyiségű szóróanyagot pedig kiszárították és tüzelőanyagnak használták. Ültetés A növényi cserzés utolsó és egyben a legfontosabb része az ültetés, amelyre a vizesműhely harmadik, utolsó kádja szolgál. Ültetésnél a bőr és a cserzőlé gödörbe helyezésének sorrendje a süllyesztésnél leírtak fordítottja: ebben az esetben előbb az aprított cserzőanyagot szórják be, erre terítik húsoldallal fölfelé a bőrt, majd újra a cserzőanyag következik. Addig rakták egymásra a cserzőanyag- és bőrrétegeket, amíg a gödör meg nem telt. Ekkor a bőrt pallókkal lefedték, majd híg cserlevet vezettek a gödörbe. A pallók a léből a légbuborékokat kiszorították. Az ültetés több hónapig is eltartott, miközben a víz kioldotta a cserzőanyagból a tannint, és ez lassan a bőrbe szivárogva, fokozatos és teljes cserzést eredményezett. Ültetésnél a bőrök nagy nyomás alatt voltak, aminek következtében feszesek, tömörek lettek. A talpbőrök így nyerték el legfontosabb tulajdonságaikat. E cél érdekében néha többször ültették a bőrt, a kétszer, háromszor vagy négyszer ültetett talpbőr annak minőségi jelzése volt. Az ültetéshez használt cserlevet szintén az előcserzésnél hasznosították újra. A bőrt az ültetőből kézikocsira rakták. Szíttatás A kicserzett bőr meg nem kötött cserzősavat is tartalmaz, amelyet kikészítés előtt a bőrből el kell távolítani. A felesleges cserzősav vízben való kiáztatása a szíttatás. A szíttatás szintén a vizesműhelyben, az ún. szíttató kádban történt, amelyhez az ültetőből kézikocsin húzták oda a bőrt. A talpbőrt kevésbé, a felsőbőröket erősebben szíttatták, hogy a kikészítésnél, a zsírozásnál, halványításnál használt különböző anyagok könnyebben a bőrbe hatolhassanak. A szíttató levet, amelybe nagy mennyiségű csersav került, szintén felhasználták az előcserzésnél.