Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

42. kép. Bőrlyukasztó a bőr rúdra való felerősítéséhez. A kilúgozó kádba töltött, aprított cserre vörösréz üstben forralt vizet öntöttek, és hosszú farúddal kevergették. A cserkéreg kb. a víz felét magába szívta, másik felében azonban a csersav kioldódott. A kivonatot a cserkéregről eltávolították, majd a kéregre újra forró vizet öntöttek, és a másodszori, hígabb levet összeöntötték az először nyert, töményebb lével. A kilúgozott cserkérget kiszárítás után tüzelőanyagként elhasználták. A növényi cserlének nem volt szabad vassal érintkeznie, a vas a világosbarna cserlevelet megfeketítette, a bőrt besötétítette. Ezért a kilúgozó kád is vasszög nélkül készült, a cserléhez a vizet is vörösréz üstben főzték. A kivonatolt cserié töménységét Beaumé fokban (Bé°) fejezték ki, 1 Bé° megközelítőleg 1%-os csersav, tannin tartalomnak felelt meg. A kapott cserié általában 3-6 Bé° erősségű volt, a növényi anyag eredeti csersavtartalmától függően. Amennyiben a cserzés későbbi szakaszában töményebb cserlére volt szükség, a vörösréz üstben a cserléből a vizet lassú melegítéssel elpárologtatták. A cserzés folyamata A növényi cserzést három fokozatban végezték, az előcserzés vagy színezés után következett a süllyesztés, végül az ültetés. Az előcserzést egykor majdnem kizárólag a tímárságok vizesműhelyében lévő ún. gödrökben végezték. Ezek az egyszerű berendezések