Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

33. kép. Nyersbőr szőrtelenítése kopasztókaszával. Páncélcsehi, 1942. A tímártőkén fekvő bőrről a szőr növési irányával ellentétes, erőteljes húzásokkal távolították el a szőrzetet és a felhámot, arra ügyelve, hogy a bőr kővetkező, pórusos rétegét, a barkát ne sértsék meg (33. kép). A kopasztásnál nyert szőr - alapos mosás és szárítás után - a tímárságok jól értékesíthető mellékterméke volt. Elsősorban a juh gyapja, de a kecske, a fiatal marha puha szőrzete is keresett alapanyaga volt a textiliparnak, többek között a filcgyártásnak. Húsolás, sérolás A színoldal kopasztása után a bőrt hideg vízbe mártották, hogy az irha feszessé, tömötté váljék, mert így a másik oldalon a hájas réteg könnyebben lefejthető volt (34. kép). A húsolás szintén a tímártőkén történt, amire a bőröket húsoldallal felfelé fektették fel, és a húsoló kaszával a hájas réteget lehúzták róla. A húsoló vagy corholó kasza 50-70 cm hosszú, 5 cm széles, két végén fafogóba rögzített acélpenge, amely lehetett egy- vagy kétélű, lehetett egyenes vagy enyhén ívelt (35. kép). Mivel a húsolást csak különlegesen éles késsel lehetett megfelelően